Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak
209 Franciaországban pedig 1937--ben az állam részvételével kormánykezdeményezésre az öt nagy vasúttársaságot közös vezetésben összefoglaló részvénytársaság alakult, amelyet 1940-ben újjászerveztek és amelyben a részvénytöbbség az állam kezében van. Jelentősen emelkedett az állam befolyása a vasúti tarifákra. Nagy lépés e téren Anglia tarifahivatalának felállítása (1921) és az Egyesült Államokban a tarifafelségjog kiszélesítése (1920). Az Egyesült Államokban elsősorban a vasutakkal kapcsolatban már a háború előtt kifejlődik a public utilities fogalma,1 amely nemcsak az üzem, hanem még a jövedelem kérdéseiben is a köz beleszólását kívánja. Így ma már az Egyesült Államok vasutaiknál az osztalékok maximálására törekszenek és ezzel a vasúti üzemet, ha magánüzem is, kiemelik az egyszerű magánszempontok köréből és igyekszenek azt a közszemponttal átitatni. Ügy az Egyesült Államokban, mint Franciaországban alapot létesítettek, amelybe a vasutak bevételeiknek a törvény által megállapított hányadon felüli részét befizetik, azzal a célzattal, hogy a kellő jövedelmezőséget el nem érő vasutak bevételei tarifaemelés nélkül belőle nyerjenek kiegészítést. Ezzel a vasúttársaságok osztaléka korlátozva van és a kevésbbé jövedelmező vasutaknál a tarifa magasan tartásának szükségét igyekszenek elhárítani. Másrészt igyekszenek az államvasúti rendszer aimai hátrányait enyhíteni, amely nehézkességéből és főkép abból származik, hogy nem lévén a magánvállalat módjára megszervezve, jövedelmezősége nehezen ellenőrizhető. Mozgékonyságának biztosítására és üzleti szempontból való ellenőrizhetésének növelésére előtérbe lép e téren is az önállósított közüzem, amely, bár a köz kezében van, mégis a magánvállalathoz hasonlóbbá teszi a közüzemet. Míg tehát a magánvasutakkal szemben az állami befolyás jelentékenyen növekedett, addig az államvasutak, amennyiben ezt természetük egyáltalában megengedi, igyekeztek közeledni a magánvállalkozáshoz, az ú. n. üzemesítéssel, vagyis az igazi vállalati szempontok érvényesítésével és a vasutaknak politikai befolyástól való függetlenitésével. Az állami befolyásnak a magánvasutakkal szemben való növekedését jelentékeny mértékben előmozdította a világháború. A háború kitörésével ugyanis úgy Anglia, mint Franciaország, valamint az Egyesült Államok állami kezelésbe vették vasutaikat. A háború után azután előállott a kérdés, megtartsa-e az állam továbbra is a vasutakat, vagyis megváltsák-e a magánvasutakat és építsék-e ki az államvasúti rendszertl, vagy pedig adják-e vissza a társaságoknak. Mindhárom állam az utóbbi irányban döntött, bizonyságául annak, hogy a fent hangsúlyozott történelmi tényezőnek e kérdésben milyen ereje van. Mindhárom azonban felhasználta az alkalmat arra, hogy az állam befolyását a vasutak terén erősítse. Hogy ez mily irányban történt, fent már jelezve volt. Angliában elvül kimondták, hogy a vasutak csak a háború előtti nyereségükre tarthatnak igényt, hozzáadva az azóta befektetett tőkék megfelelő kamatozását. Ha azonban ennél magasabb a bevételük, akkor ennek 80%-a tarifaleszállításokra, 20%-a pedig a vasút jövedelmezőségének javítására fordítható. Az Egyesült Államokban az 1920. évi törvény alapján a befektetett tőke 6%-át felülmúló tiszta jövedelem a fent már említett alapba fizetendő be, hogy ebből az ily jövedelmezőséget el nem érő vasutak jövedelme nyerjen kiegészítést. Kérdéses marad természetesen az, hogy valóban sikerül-e elérni, hogy a vasutak oly mérleget készítsenek, amely olyan felesleget mutat, hogy osztalékuk valóban határolható lesz. Mindenesetre jelentős állami felügyelet szükséges ahhoz, hogy e tekintetben a vállalatok hatályosan ellenőriztessenek. Kivált az Egyesült Államokban 1887-ben államközi bizottságot (Interstate Commerce Commission) állítottak fel, amelynek hatáskörét az 1920-as törvény erősen növelte. Ügy Anglia, mint Franciaország is igyekeztek megfelelő felügyelő hatóságról gondoskodni. Ami a vasutak üzemesítését illeti, ezt is a háború utáni viszonyok mozdították elő. A háború után 1923-ban Ausztria és Svájc, 1924-ben a Németbirodalom és 1926-ban Belgium üzemesítették vasutaikat. Nálunk is lépés történt ebben az irányban. Az üzemesítés 1 E fogalommal azt jelzik, hogy a közösség számára nélkülözhetetlen szükségletek kielégítéséről van szó. Dr. Heller: Közgazdaságtan II. köt. 14
