Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
Bevezetés. A gazdasági politika lényege és irányai
14 rend újjáalakításának eszközét. Ezzel határozott alakot öltött az alapgondolat megvalósulásának eszköze is, mint kollektivizmus, azaz a tárgyi termelési eszközöknek a közösség tulajdonába vétele (szocializálása). A szocializmus első korszakában felmerült eszmények közül, amint aa különösen Saint Simonnál előtérbe lépett, a közgazdaság észszerűsítése, raciqnalizálása ment át a tudományos szocializmusba. Magáévá tette a tudományos szocializmus a termelés egységesítésének, egységes terv szerint felépítésének és vezetésének gondolatát, a tervgazdaságot, mert ebben látja annak az eszközét, hogy a termelés oly fokra emeltessék, amely valóban emelni tudja széles néprétegek életszínvonalát Ennek hátterében az a meggyőződés áll, hogy addig, amíg a termelés külön, egymástól független és sokszor egymással versenyző üzemekben megy végbe, erőpazarlás folyik; ennek elkerülését célozzák a kizsákmányolás megakadályozásán kívül a szocializálás, amely a tervgazdaság megvalósítását teszi lehetővé. 8. A tudományos szocializmus kifejlődései Annak a gondolatmenetnek, amelyet a fentiekben mint a tudományos szocializmus tanítását megismertünk, a klasszikusok elmélete szinte kínálkozik kiinduló pont gyanánt Nemcsak', hogy az önzésből mint a gazdasági élet mozgását irányító erőből indult ki, hanem a gazdasági életet forgalmi gazdasági alakjában oly önműködő szerkezetnek fogta fel, amely a természeti szükségszerűség kegyetlenségét foglalja magában és a munkásosztályt alacsony életszínvonalra kárhoztatja. A Malthus-féle népesedési törvény, amely, a föld csökkenő termelékenységének dogmájával kiegészítve, Ricardo óta alapja lett a klasszikus tannak, annak megállapításában csúcsosodott ki, hogy a munkásság helyzetén, bármennyire kívánatosnak ismerték is el a klasszikusok ezt, végeredményben nem lehet segíteni, mert minden ilyen irányú kísérlet hajótörést szenved azon, hogy népszaporodási hullámot vált ki. Nehéz volt ebbe a nyomor szükségszerűségét hirdető felfogásba belenyugodni és már J. St. Mill, a klasszikus elméletnek mintegy kodifikátora, is megingott és a jövedelemeloszlás megváltoztathatóságát elismerve, a szocialisták felfogása felé hajlott. Mill azonban mégis megmaradt a klasszikus elmélet alapján. Nem így Johann Kari Rodbertus (1805—1875), aki egész okoskodásában azt választotta kiinduló pontul, hogy a fennálló gazdasági rendbe, éppen annak igazságtalan és széles néprétegek számára hátrányos voltánál fogva, nem szabad belenyugodni. Ricardo tételeire támaszkodva, Rodbertus elsősorban a munkaértékelméletet szélesítette ki annak hangoztatásával, hogy az emberi mupka egyedüli forrása a javak értékének, mert egyedül a munka az, amit az ember személyiségéből áldoz a javak termelésénél. A tárgyi javak a természet adományai, amelyeket az emberi munka hasznosít; ezért nem forrásai az értéknek. Minden jövedelem tehát, amely az utóbbiak felhasználásából származik, az emberek kizsákmányolásának eredménye. Hiszen úgy a tőke, mint a föld csak az ember erőfeszítésének hozzáadásával hozzák létre a javakat. A jövedelemeloszlást kell tehát Rodbertus szerint új alapra helyezni, mert a földbirtokos és a tőkés fölözik le a termelékenység növekedésének eredményét és a munkásnak nem jut belőle semmi, midőn a termelékenység növekedésével hányada, a munkabér nem tart lépést a nemzeti jövedelem emelkedésével (a csökkenő bérhányad tétele). A kérdés megoldását Rodbertus állami intézkedésekben kereste (államszocializmus) oly módon, hogy az állam fokozatosan kisajátítja a tárgyi termelő tényezőket. Élesen megkülöhöztetve a gazdasági életben a, gazdálkodás sajátosságaiból folyó tényezőket a közgazdaság jogi szerkezetétől, Rodbertusnak sikerült attól az egyoldalúságtól szabadulnia, amelyet Knies az elmélet abszolutizmusának nevezett, amely a gazdaság jogintézményeit is változtathatlan adottságoknak tekintette. Ezzel a fejlődéstörténeti szocializmus útját egyengette, mert a gazdaság jogintézményei változtatását a haladás követelményeként mutatta be.