Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - II. Fejezet. Külső valutapolitika
164 hozták nyilvánosságra,1 hogy az üzérkedés ne tájékozódhassák az alap ügyletei alapján. Az álláp nem tűzte céljául a font stabilizálását, bauern csak a spekulációs ingadozások kiküszöbölését, tehát azt, hogy a font árfolyamalakulását azok között a korlátok között tartsa; amelyeket a körülmények valóban indokolnak. A valutakiegyenlítési alap működése tehát hasonlít a devizaközpontéhoz, de működési tere tágabb, mert aratnyvásárlással és eladással is foglalkozik. Az Egyesült Államok, valamint Franciaorsszág és más államok is létesítettek ilyen alapot, amely tervszerűen, lényegében xnlervenciós vásárlásokkal igyekszik az árfolyamingadozásokat enyhíteni. Igazán súlyos helyzetekben azonban a‘devizaforgalom megkötése el nem kerülhető. 1939-ben, a háború kitörésekor az aranyvaluta legerősebb védelmezői — Anglia, Franciaország és Hollandia — is kénytelenek voltak ezt tapasztalni. Blankhardt, F-: Die Devisenpolitik während des Weltkrieges. Zürich, 1919. — Gregory, T. E.: Foreign Exchanges before, during and after the War. London, 1925. — Óvári Papp E.: Magyar devizagazdálkodás. Budapest, 1937. — Luckas, H.: Theorie der Devisenzwangswirtschaft auf Grund der deutschen und ausländischen Erfahrungen in der Zeit von 1914—1940. Jena, 1940. — Busse, H.: Die Golddevisenwährung; ihre Bedeutung in Vergangenheit und Zukunft. Berlin, 1932. — Le Branchu, J. Y.: Essai sur le gold-exchange standard. Paris, 1933. — Koch, H.: Währungsausgleichsfonds. Bleicherode, 1936. — Schickhaus, H.: Währungsausgleichsfonds unter Berücksichtigung ihrer Bedeutung für die Währungs- und Kreditpolitik Rostock, 1938. — Waight, L.: The History and Mechanism of the Exchange Equalisation Account. Cambridge, 1939. 4. Az aranyvaluta megrendülése. Az aranyvaluta a világháborúnak 1914- ben valló kitöréséig pillére volt a valutapolitikának. Abban az alakban, amelyben az Angol Bank kifejlesztette, klasszikus dogmának tekintették, amely független atz idők változásától. A valóságban természetesen csak az elméleti alapja, volt része a klasszikus tannak, amely szerint a nemesfémek országrólországna való szabad áramlása mellett minden országnak olyan lesz a pénzforgalma, amilyen szükségletének megfelel. Ha a pénzmennyiség változása, vagy más tényező változást idéz elő, ez az árak változásához vezet, amely megindítja a nemesfémek áramlását, amely addig tart, amíg az árszínvonalak ki nem egyenlítődtek, amikor is mindeú ország ismét a neki szükséges pénzmennyiséggel rendelkezik. A világháború kitörésével azonban az arany szabad áramlása megszűnt, mert aranyra a háború folytatásához minden országnak szüksége volt. Ezért a bankjegyednek aranyban való beváltását fel kellett függeszteni. A jegybankok igyekeztek aranyat magukhoz vonni. Angliának erre nagyméretű künnlevőségeiben jó eszköz állott rendelkezésére; külföldi követeléseinek behajtása következtében az angol font árfolyama jó ideig nem is süllyedt.* sőt az első időben a newyorki tőzsdén a font jelentős felárat ért el. Midőn később süllyedni kezdett, az Egyesült Államokban felvett kölcsönökkel időnkint alátámasztották, úgyhogy süllyedése még al háború befejezéséig is mérsékelt keretek között mozgott. Ezzel szemben a többi hadviselő állam nagyrészben csak a belforgaloíüból tudta az aranyat a jegybankhoz terelni és a háború előrehaladásával mindjobban érvényesült az az elv, hogy az aranynak a jegybanknál van a helye. Rendeltetése azonban a legtöbb hadviselő államban a háború tartama alatt nem a váltóárfolyamok alátámasztása, hanem a háború folyamán elkerülhetetlen külföldi vásárlások lehetővététele lett, E beszerzésekkel kezdődött az aranynak a semleges országok felé való 1 2 1 Történetére vonatkozólag 1. .V. F. Hall: The Exchange Equalisation Account. London, 1935. — F. W. Paish: The British Exchange Equalisation Fund in 1935. (Economica Vol. III. New Series. 1936. February, a 78—83. old.) — Koch, H-: Währungsausgleichsfonds. Bleicherode, 1936 — Nohr, Fr.: Theorie und Praxis der Währungsausgleichsfonds. Stuttgart, 1938. — Stabilization Fund: Hearings. Washington, 1943. 2 A font süllyedése csak 191*4. december havában kezdődött.
