Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
16 lendületnek indultak és a városok élelemmel való ellátása egyre több figyelmet kívánt. A városi hatóságok igyekeztek polgáraik kereseti lehetőségeit tágítani és a környező falvakkal való forgalmat ápolni, nemcsak azért, mert ettől függött a városi lakosság élelmezése, hanem azért is, mert vásárlásaival a falusi lakosság táplálta egyúttal az ipart is. Erősen növelte azután a közgazdasági kérdések iránti érdeklődést a központi hatalom megerősödése, mely anyagi eszközöket kívánt, éppen úgy, mint a sűrűn ismétlődő háborúkhoz szükséges zsoldos hadseregek tartása és felszerelése. Ezek az eszközök pedig csak a közjóiét emelkedésével voltak előteremthetők. Ezért most már nemzeti vonatkozásban is tervszerű gondoskodás tárgyát kezdte képezni a jólét emelése, különösen az ipar és a kereskedelem fejlesztése, melyek pénzbeli jövedelemhez juttatták a fejedelmi kincstárt. Rendszeres állami tevékenység fejlődött ki, mely az ipart és a kereskedelmet különböző szabályokkal törekedett fejleszteni. Különös gondoskodás tárgya volt a pénzforgalom, melynek növelése országos érdeknek látszott, mert a pénzben látták a gazdagság megtestesülését és az ipar, valamint a kereskedelem fejlesztésének egyik főeszközét. A pénzmennyiség növelésére legfőbb eszköznek a külfölddel való kereskedelem fejlesztését tartották, mert ha az ország nagyobb értékű árumennyiséget visz ki külföldre, mint amilyent onnan behoz, a különbözetnek, így okoskodtak, pénzben kell befolynia. Ez volt a kereskedelmi mérleg tana, mely a merkantilizmusnak, amint e gondolatvilágot nevezték, középpontjában állott.1 Az egész rendszerben az a gondolat uralkodott, hogy a közgazdaság fejlesztés» az állam feladata, melynek megfelelő rendszabályokkal gondoskodnia kell arról, hogy az ország lakossága számára kellő kereseti lehetőséget biztosítson és a vagvonosodás feltételeit megteremtse. A merkantilizmus gyakorlati szemmel, a politika szemszögéből nézte a közgazdaságot, keresve azt, hogy az állam milyen rendszabályokkal növelheti a nemzet vagyonosodását. Ahhoz azonban, hogy ennek módját megtalálják, mind mélyebben kellett a közgazdasági élet összefüggéseit vizsgálni. E vizsgálat mindinkább nyilvánvalóvá tette azt, hogy a gazdasági életnek megvannak sajátos természetéből folyó összefüggései, melyek figyelembevétele nélkül az állam intézkedései nem lehetnek hatályosak. Ennek már a későbbi merkantilisták is mindjobban tudatára ébredtek, de az állami szabályozásra irányított gondolkozásuk visszariadt annak felismerésétől, hogy az állami szabályozásnak korlátái is vannak. Más világszemléletre volt szükség ahhoz, hogy a közgazdaság sajátos, természetét és bennrejlő erőit a szabályozás gondolatától függetlenül, tisztán tudományos szemmel kutassák. Az ehhez szükséges légkört a XVII. században meginduló és a XVIII. században erősen előretörő felvilágosodás bölcseleté teremtette meg, mely a természet megismerésében tett nagy haladástól bátorítva, az emberre és társadalmára alkalmazta a tiszta tudományos kutatás eszközeit és anyagias felfogásában különös érdeklődéssel fordult a gazdasági élet felé. Francois Quesnay (1698—1774), XV. Lajos orvosa volt az, aki a közgazdaságot -az emberi test önműködő szervezetének mintájára vizsgálva, először lűzte ki célul a közgazdaságot mozgató törvények felkutatását, abból indulva ki, hogy az emberi társadalomnak is megvan természetéből folyó normális, vagyis természetes állapota, mely mintegy egészségi állapotát jelzi, amidőn -a szervezet önmagától, a bennerejlő erők hatása alatt működik. Quksnoy köré a tanítványok kis tábora csoportosult, az idősebb Mirabeau, Mercier de la Riviere, Letiosne, Dupont de Nemours, Turgot és másolt. Ökonomistáknak, 1 A merkantilizmusra vonatkozólag v. ö. H. Schacht: Der theoretische Gehalt des englischen Merkantilismus. 1900. — Heyking: Zur Geschichte der Handelsbilanztheorie. 1880. — W. Oncken: Geschichte der Nationalökonomie. Leipzig, 1902. — E. A. Johnson:Predecessors of Adam Smith. London, 1937.
