Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Az üveg tudósai
A Comte (1798— 1857), francia • filozófus filozófiai, matematikai, csillagászati és teológiai tanulmányai során arra a megállapításra jutott, hogy a csillagok világáról sok mindent megtudhatunk, kivéve azt, hogy milyen anyagból vannak. Elhamarkodott kijelentését a tudomány hamarosan megcáfolta. Feltalálták a színképelemzést, amellyel a legtávolabbi égitestekről is a Földre érkező fénysugarak felbontásával meg lehet állapítani a kibocsátó anyag összetételét. A fény természetéről Galilei, Kepler, Huygens már sokat tudtak, vizsgálták, miként törik a fény a vízben, üvegben, olajban, lencsékben, prizmákban, miként verődik vissza a tükrökön, de magáról a fényről alig tudtak valamit. Isaac Woolsthorpe Newton 1643— 1727 között élt. A fény tanulmányozásakor üvegprizmára keskeny nyalábban napfényt vetített és megállapíthatta, hogy a fehérnek tűnő napfény színekre bomlik szét. A „színkép” látható színei a narancs, sárga, zöld, kék, s ezeken a „színtartományokon” kívül még szabad szemmel nem látható sugarak is vannak, a kémiai hatású ultraibolya és a hőhatású infravörös. Ez utóbbi kettőnek óriási gyakorlati jelentőségéről neki és kortársainak még alig lehetett elképzelése. Egy skót fizikus, David Brewster (1781 — 1868) a kaleidoszkóp és sztereoszkóp feltalálója a fény viselkedését különféle anyagokban vizsgálta. Egy alkalommal két síküveglemez közé salétromsavgőzt engedett és a gőzön áthatolt fénysugarat prizmával felbontotta. Tapasztalta, hogy a színképszalagban száz és száz függőleges fekete vonal jelent meg. A jelenséget azzal magyarázta, hogy a salétromsav gőze a fény egyes részeit elnyeli és a hiányzó részeken jelenik meg a sötét vonal. Jó nyomon indult a színképelemzés feltalálása felé, de figyelme közben másfelé fordult, s az ilyen irányú vizsgálódásait abbahagyta. A fény felbontásával és a kapott színek tanulmányozásával több kutató foglalkozott; működésüket a fizikatörténet méltatja. A fény kutatói közül különösen Joseph Fraunhofer (1787—1826) neve fogalommá vált (Fraunhofer-féle vonalak). Az ő működése nyomán támadt fel egy évszázadra a refraktorok kora. Fraunhofer a lencsék színszórásának jelenségét kutatta. Megállapította, hogy nagyobb lencséket csak akkor érdemes készíteni, ha a színszórás okozta lencsehibákat ki tudja küszöbölni. A színszórás (kromatikus aberráció) elhárítása nem látszott könnyű feladatnak, az első tétova lépéseket ezen a téren Hall és Dollond tették meg. A színszórás elhárítása nem látszott könnyű feladatnak, az első tétova lépéseket ezen a téren Hall és Dollond tették meg. Kérdezhetjük, hogy a XVIIIXIX. század fordulóján, amikor a tükrös távcsövek látványos fejlődést 85 AZ ÜVEG TUDÓSAI
