Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Megnyílik a csillagok világa. William Herschel
szerű óriástávcsővel. A csillagászok egyelőre megelégedtek a csillagok katalogizálásával és a csillagászatnak a tengeri navigációban és a felsőgeodéziában való alkalmazásával. A végtelen világegyetem mélységeinek megismerését egy amatőr tudós indította el. E. Schwedenborg (1688- 1772), svéd kohász, természettudós jól ráhibázott, amikor kijelentette, hogy az állócsillagok mindegyike egy-egy Nap, amelyeknek éppúgy lehet bolygórendszere, mint a Föld Napjának. Schwedenborg sajnos idősebb korában a spiritizmus rabja lett; mai spiritiszták gyakran hivatkoznak rá. Jóval előbb Giordano Bruno is felismerte és kijelentette, hogy az állócsillagok Napok. Erre Kepler is hivatkozott Dissertatio c. munkájában. Egy másik lelkes angol műkedvelő, Thomas Wright of Durham (1711-1786), a Tejútról szólva azt mondta, hogy feltevése szerint az óriási lencse alakú képződmény lehet, amelynek közepe táján helyezkedhet el a Nap. A ködök tanulmányozása során jutottak el többen a különféle kozmológiai elméletekhez, amelyekkel a világegyetem kialakulását próbálták megmagyarázni. Elméleteikről könyveket írtak. Ahhoz, hogy a világegyetem mélységébe be lehessen hatolni, óriásteleszkópot kell építeni és ezt először egy muzsikusból lett műkedvelő tette meg. Nevével gyakran találkozhatunk. William Herschel (1738- 1822) volt a kozmosz kutatásának egyik legelső és legnagyobb úttörője. Pályája nagyon érdekes. Herschel németnek született (amiért Angliában sokan nem szerették) 1738. november 15-én. Apja, Isaac Herschel eredetileg földműves volt, azután a hannoveri gárdaezred zenekarában szolgált. Berlinben is fújta az oboát, de a németországi katonazenészeti szolgálatról azt mondta: „szolgai és nagyon rossz időtöltés”. Amikor Brunswickba vezényelték, a várost túl „poroszos garnizonnak” találta. Művészi, tudományos ambíciói voltak, a katonai szolgálat ridegségét, merevségét nehezen viselte el, mégis családja fiútagjait is, kénytelen-kelletlen, katonazenésznek adta. így került 14 évesen Wilhelm is a gárdaezred zenekarába, Hannoverbe. Megtörtént, hogy a tiszteket, altiszteket szolgálattételre angliai garnizonba helyezték át, hiszen Hannover akkoriban az angol király uralma alá tartozott. Nőtestvérének, CAROLiNE-nak a visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy apa és fiú állandóan természettudományi kérdésekről beszélgettek, néha anyjuknak kellett őket az éjszakai beszélgetésről leinteni, hogy a család pihenését ne zavarják. A hannoveri gárdaezred tulajdonosa az angol király volt. Minthogy a hétéves háború idején az angolok francia partraszállástól tartottak, a védelmi felkészültség fokozása végett 1755-ben hősünk ezredét is Angliába vezényelték. A franciák meg sem kísérelték az angliai inváziót, ellenben Hannovert fenyegették, amiért III. György angol király Herschelék alakulatát sürgősen visszavezényeltette Hannoverbe. Herschelnek annyira megtetszett az angliai életforma, hogy elhatározta, átvándorol Angliába. Apját megkérte, „járja” ki, hogy elbocsássák a hadseregből. Az obsitot, elbocsátólevelet meg is kapta és áthajózott Angliába. 66
