Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A csillagnézés megszállottjai
jr \ A CSILLAGNEZÉS MEGSZÁLLOTTJAI 4 i A távcső használatának első századaiban a barokk korszak nagy műkedvelői élvezték a tudományos kutatás tiszta örömét; olyan tudós, aki tudományos tevékenységéből megélhetett volna, kevés akadt. Gazdag mecénások költségén végezték kutatásaikat és tartották fenn magukat és családjukat. Egyetemi tanárok, gyógyszerészek, plébánosok és kardinálisok, orvosok fúrták-faragták készülékeik alkatrészeit, csiszolták lencséiket, sztatikus villamos gépeket építettek és villamos szikrák mennydörgésével kápráztatták el a főúri szalonok parókás vendégeit. Gúnyolták is őket ezért (40. ábra). Ebben a barokk világban élt Danzigban (ma Gdansk) Johannes Hewelke, tudós latin nevén Hevelius (1611-1687), aki ugyan jogásznak indult, hiszen ezért is mondhatjuk amatőrnek. Gazdag édesapja sörgyárában dolgozott,* városatya is lett, bejárta Franciaországot, Angliát, tudósokkal ismerkedett. Jó barátságba került honfitársával, Peter Grüger matematikussal és csillagásszal, aki Keplerrel levelezett, távcsöveket tervezett és gazdag könyvtára volt. Szobieszki, lengyel király erkölcsi támogatását is élvezte. Második felesége, Elisabeth Koopmann igazi tudósfeleségként állt 40. ábra. Gúnyrajz a távcsövezőkről (fordítva tartják) 52