Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A világ harmóniája
kérte, nézzen bele a Vénuszra irányított távcsőbe. Várta, hogy az idős hölgy elcsodálkozik majd a Vénusz-sarló láttán. — Miért van fordítva a sarló? — hangzott a meghökkentő kérdés. Az idős hölgy ugyanis annyira távollátó volt, hogy szabad szemmel is látta a Vénusz-sarlót, bár az ilyen mértékű látáshiba meglehetősen ritka jelenség. A fordított képet egyenes állásúvá alakító ún. terresztrikus okulárt többen feltalálták. Scheiner, Maria SCHYRLE (SCHYRL DE RhEITA) és még többen mások. Schyrle készített először összetolható csodarabokból álló „kihúzható” távcsövet. Neki tulajdonítják a binokuláris földi messzelátó feltalálását is, bár amint láttuk, már 1608-ban Lippershey is ilyen eszközre kért, de nem kapott szabadalmat. A Kepler-féle távcső sorozatgyártását egy augsburgi származású optikus, Johannes Wiesel manufaktúrában kezdte el. Londonban 1690-ben már nyomtatott árjegyzékben hirdették e nevezetes újdonságot. Két olasz távcsőkészítő nevét is feljegyezték, mint akik a távcsőoptikán javítottak. Eustachio Divini (1610- 1695) és Giuseppe Campani (1635 — 1715), akik képfordító — terresztrikus — okulárt készítettek távcsöveikre. Campani szemlencséje két síkdomború üvegből állott, az elülső lencse sík hátoldala felé nézett a hátsó lencse domború első fele. Campani sok más távcsövet is készített. Halála után műhelyét xiv. Benedek pápa a bolognai akadémiának ajándékozta. A távcsövek iránt megnyilvánuló óriási kereslet miatt egymás után alakultak manufaktúrák, amelyek a hadseregek, hadi- és kereskedelmi tengerészetek részére gyártották műszereiket. Régi csataképeken, tengeri ütközeteket ábrázoló festményeken gyakran látjuk a vezért vagy admirálist, amint a csatajelenetet figyeli hosszú, kihúzható távcsövével. Visszatérve Kepler személyéhez, azt látjuk, hogy nemcsak az elméleti csillagászat, hanem az elméleti optika, dioptrika fénytannak is kora legelső úttörője volt, ahogy Optika c. műve bizonyítja. Foglalkozott ő más, nem kevésbé meglepő tárggyal is. Hívő asztrológusok — bármilyen hihetetlen — ma is vannak, akik Keplert emlegetik, mint sikeres csillagjóst, hogy lám a nagytudományú Kepler is ... stb. Való igaz, nem is egy horoszkópot ismerünk, amelyet Kepler készített. Állandósult anyagi gondjai, be nem folyt követelései miatt vállalt horoszkópkészítést. Egy 1595-ben készített és naptárban megjelent horoszkópból azt olvasta ki, hogy az 1595-dik esztendő „kegyetlen lesz”. Lám be is következett, a török kegyetlenkedett Magyarországon, kemény tél gyötörte az embereket, parasztmozgalmak kezdődtek stb. Kepler hitele, mint asztrológusé megnőtt. Hamarosan azonban kudarcok érték, egy sor újszülött, akinek fényes jövőt jósolt, meghalt, köztük saját gyereke is. Wallenstein hadvezérnek készített horoszkópjával sem sikerült a valóságot megközelíteni, azért a születési dátumot, nem a horoszkópot korrigálta. A csillagjóslásról megvolt a véleménye: „bolond lány az asztrológia, amelynek okos gyereke a csillagászat”. Ezzel arra célzott, hogy az asztrológia minden bizonnyal régibb a tudományos csillagászatnál, másrészt az asztrológusok megfigyeléseit a csillagászat jól felhasználhatja (ahogy a kémia az alkímia gyereke). Az asztronautika történetével fog-44
