Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Ballonteleszkóp

volt az első olyan tudományos fel­szállás, amely tisztán csillagászati cé­lú volt. Dollfus éjszaka utazva megfi­gyelte a Holdat, a Marsot, majd a felkelő Napot. Kísérletét 1957-ben megismételte, s akkor csupán 6000 m-re emelkedett. A Napról készített felvételein a felület szemcsés szerke­zete jól látható. Két év múlva újból felemelkedett, ezúttal zárt kabinban. Ballonjának építése eltért az előbbiektől. Egyetlen nagy ballon helyett 500 m hosszú kö­télre erősített meteorológiai gumi­ballonokat használt, a sorozat szőlő­fürtre emlékeztetett (104. ábra). A ballonok a csökkenő légnyomás miatt emelkedéskor felfúvódtak, majd egyenként kezdtek szétpukkad­ni, s az emelőerő csökkenésével az egész szerkezet simán leereszkedett. Ezzel az újszerű ballonnal Dollfus 17 000 m magasba emelkedett, és öt óráig tartózkodott a sztratoszférában. Későbbi kísérletek során megállapí­tották, hogy a Vénusz légkörében víz nincs, és egy svájci felszállásakor a Mars légkörében sem észleltek vizet. A tapasztalatok alapján megállapí­tották, hogy sokkal biztonságosabban és pontosabban lehetne a megfigyelé­seket ember nélküli ballonokkal, bal­lonteleszkópokkal végeztetni (105. ábra). Az ötvenes években sokat vitatkoz­tak az emberrel és ember nélkül fel­szálló léggömbök előnyéről, hátrá­nyáról. A vitát végül az a belátás dön­tötte el az ember nélküli ballon javá­ra, hogy az automatika olcsóbb. A sokféle költség közt nagy tétellel szerepelt a résztvevők jelentékeny biztosítási költsége. Az amerikai légi­erő - U.S. Air Force - egy ideig ugyan erőltette a megfigyelőkkel való felszállásokat, azután elállt tőle. Megtörtént ugyanis, hogy egy 120 m átmérőjű nejlonfóliából készült bal­lon 30 000 m magasba emelkedett, s leszálláskor az űrhajósöltözetben le­vő léghajós beleesett a tengerbe, és az utánaugrott könnyűbúvárok sem tudták megmenteni őt. Ezért azután a következőkben az ember nélküli ballonok felszállását szorgalmazták. A „Stratoscope-programban” (a ballonteleszkópos vállalkozások elne­vezése) 1963-ban egy alkalommal a ballon 25 000 m magasba emelke­dett; a Stratoscope II. jelzésű ballon 1970-ben 91 cm tükörátmérőjű te­leszkóppal 27 000 m-nyi magasságot 105. ábra. A ballonteleszkóp szerkezete 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom