Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Teleszkópok a világ végén

s végül a választás a Kaukázusban levő Karacsaj Cserkesz Autonóm Területen levő Zelencsuk 2070 m magas fennsíkjára esett, ahol évente 250 derült éjszakára lehet számítani. Az obszervatórium neve Speciális Asztrofizikai Obszervatórium (rövi­dítve: SZAO). A nehéz és kényes tükör, valamint a még nehezebb szerelvény feljutta­tása sem volt könnyű vállalkozás. A nehéz szerelvényeket, ahol lehe­tett, vízi úton szállították; több he­lyen összekötőcsatornákat, zsilipeket kellett építeni. A meglevő közutakat rendbehozták, a kanyarulatokat át­vágták, szélesítettek, ahol kellett, si­ma útburkolatot fektettek, hogy rá­zásmentesen lehessen lebonyolítani a szállítást. 40 t teherbírású trélereket használtak; a nehéz szállítmányok és nagyerejű vontatók az út utolsó, leg­nehezebb szakaszán, kb. 500 km hosszan magas hegységben vonultak. A főtükör fényerejének érzékelte­tésére a következőket szokták elmon­dani a látogatóknak. A tükörben egy 25 000 km távolságban levő gyertya fényét csakúgy meg lehetne látni, mint a Hold felületén egy 25 m átmé­rőjű sziklát. A drága műszert azon­ban nem vizuális megfigyelésekre kí­vánják felhasználni, hanem elsősor­ban asztrofizikai vizsgálatokra készí­tették. Az óriástávcsövekkel általá­ban nem vizuálisan „obszerválnak”. Főleg a Tejútrendszeren kívül levő extragalaxisok, kvazárok vizsgálatá­ra, a világító gázfelhők derengő fény­szegény világának fotografikus tanul­mányozására tudják előnyösen hasz­nálni. William Herschel fia, John, azért utazott Dél-Afrikába, mert a déli égbolt az ő korában még majdnem teljesen felderítetlen terü­let volt; 47 cm tükörátmérőjű távcsö­vével 1834—1838 között dolgozott. Igaz, már а XVIII. században a Francia Tudományos Akadémia megbízásából De Lacaille abbé fok­méréseivel párhuzamosan, számos csillag helyzetét is meghatározza, de nagyjából a déli égbolt ismeretlen volt. Lassan indult a déli égbolt feltér­képezése. Egyetemek, kutatóintéze­tek létesítettek megfigyelőállomáso­kat, sőt nagyobb obszervatóriumokat is. Az argentínai Cordobánál, azután Dél-Afrikában Pretoria közelében, Ausztráliában Canberra szomszéd­ságában, a Stromlo-magaslaton, 150... 190 cm-es teleszkópokkal vizs­gálták az eget. Amíg az északi félte­kén a Wilson-hegyen 2,5 m-es, a Pa­­lomar-hegyen 5 m-es, a Hamilton­­hegyen 3 m-es teleszkópokkal dol­goztak, a déli félgömbön ilyen nagy műszerről a csillagászok csak álmo­doztak. Feladat bőven akadt; a csillagászok tudták, hogy Tejútrendszerünk kö­zéppontja a déli égboltozaton a Skor-152 TELESZKÓPOK A VILÁG VÉGÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom