Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A Palomar-hegyi „ötméteres"
100. ábra. A Palomar-hegyi „ötméteres” dás, vizsgálódás után választották ki. Legjobb lett volna kvarcból elkészíteni, de nem akadt olyan gyár, amely vállalkozott volna ekkora kvarckorong megöntésére. A kvarcmegmunkálás technológiája akkor még nem állt azon a fokon, mint amikor pl. a chilei nagytávcső — szó lesz róla — tükrét készítették. A General Electric kísérletképpen két, egyenként 1,5 m átmérőjű kvarckorongot öntött, a két nyersöntvényért 639 000 dollárt fizettek. A legjobbnak tartott kvarc helyett ún. pyrex üvegből öntötték meg a tükröt. Ennek az üvegnek ugyanis nagyon kicsiny a tágulási együtthatója, ezért remélni lehetett, hogy jó tükör lesz belőle. Összetétele kvarc, bőr-, nátrium- és alumínium-oxid. A keverési arány gyári titok. Kiszámították, hogy ha a korongot olyan vastagra öntenék, hogy kezelni, csiszolni stb. lehessen, a lehűtéshez 9 év kellene. Épp ezért a csiszolt felületet hordó rész csupán 12 cm vastag, a merevítést az alsó, méhsejtszerű szerkezet adja. Az öntés előkészítésekor, a sejtszerkezet kialakításához 114 öntőmagot készítettek, s acéltüskékkel rögzítették a tömör réteghez. Amikor azután (1934-ben) az üveglávát beöntötték a formába, s a zárt galériáról a meghívott vendégek izgatottan figyelték a fejleményeket, az acéltüskék megolvadtak, és több öntömag felúszott a láva felületére. Az izzó 147
