Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A tükörteleszkópok reneszánsza
rekciós lencsét helyezett, sikerült is némi eredményt elérnie, de a kortársak nem figyeltek fel rá, a korrekciós optikák ideje még nem érkezett el. A jó tükrös távcsövek készítői között két jónevű amatőr: Draper és Common is szerepel. Henry Draper (1837-1882) nevét a fényképezés úttörői között emlegetik. Jó holdfelvételeket készített, a távcsőépítéssel Lord Rosse mellett ismerkedett meg Angliában. Amerikai volt, s hazájába visszatérve 1858- ban fényképezésre alkalmas távcsöveket épített, 1864-ben tanulmánya jelent meg az üvegtükrös teleszkópokról, amivel az amatőrcsillagászatnak sok hívet szerzett. Sajátságos csiszoló- és fényesítőszerkezetet szerkesztett, amellyel sikerült a tükröző felületet paraboloid alakúra kiképezni. Tükreit a Foucault-próbával ellenőrizte. Egy másik nagy amatőr, Andrew Ainslie Common (1841 -1903) 1891-ben ezüst bevonatú, 120 cm-es tükörrel működő teleszkópot készített. A nehéz alkatrészek tömegének kiegyensúlyozására sajátos szerkezetet talált fel. (Egyes alkatrészek vízbe merültek.) A távcső- és tükörkészítő amatőrök és iparosok tapasztalták, hogy a tükör a csiszolási pontatlansággal szemben sokkal érzékenyebb, mint a lencse, de ha sikerül a tükörfelületet pontosan paraboloid alakúra csiszolni, az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugarak pontosan egyesülnek a fókuszban. Azok a fénysugarak, amelyek nem pontosan az optikai tengellyel párhuzamosan érkeznek, a gyújtópontban elhúzódó vonalat, „kómát” alkotnak, a kapott kép pontatlan, ami fényképezésnél zavar legjobban. A XIX —XX. század fordulóján már tettek kísérleteket kómamentes képalkotásra, bizonyára semmit sem tudtak az említett Caleb Smithről, aki 1740-ben korrekciós lencsével próbálkozott. A probléma megoldásához Carl Schwarzschild (1873- 1916) elméleti, matematikai elemzései, kutatásai mutatták meg az utat. Ő valósággal hibaelméletet dolgozott ki, és annak alapján tervezte meg tükörrendszerét. Fontossága elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a fejlődést elindította. Hibájául emlegették, hogy a tervezett szekunder optika (korrekciós lemez) árnyékot vet a főtükörre, azonkívül alig sikerült a két tükröt úgy elkészíteni, hogy a második tükör a fötükör szférikus aberrációját valóban semlegesítse. Schwarzschild aránylag fiatalon meghalt, halála után 20 évvel készítették el az első, az ő rendszerével készült teleszkópot. Zavaró volt az is, hogy a tükrök a hőingadozásra érzékenyen reagáltak, különösen a tükör peremén észlelték a kellemetlen képtorzulást. A távcsőtükör hőkiegyenlítését George W. Ritchey (1864-1945) amerikai csillagász módszere úgy oldotta meg, hogy a tükröt nem tömörre öntötték, hanem vékonyabb felület alatt méhsejtre emlékeztetőén üregesre alakították ki a tükör üvegkorongját. A méhsejtfalak vékonyabb üveglemezeit átfúrták, és ezzel a levegő járását megkönnyítették, az egész tüköröntvény gyorsabban vette fel környezete hőmérsékletét, a képtorzulás ha nem is teljesen, de jórészt megszűnt (97. ábra). Ritchey az Ohio állambeli Tupper’s Plains helységben született, apja ismert amatőr volt, aki örvendve látta fia érdeklődését a királyi tudomány itánt. A Cincinnatiban levő 142
