Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Újból lencsés távcsövek. Lencsehibák és kijavításuk

82. ábra. Az asztigmatizmus értelmezése

tőképessége azonban csupán akkora volt — Bradley szerint - mint Hadley 1,5 m-es tükrös távcsöve. Newton is kimutatta, hogy a lencsés távcsövek hosszúságát csak akkor érdemes csökkenteni, ha a színi eltérést kiküszöbölik. De hogyan? Ez volt a nagy kérdés.

David Gregory (1661-1710) ajánlotta először, hogy a gyűjtőlencsét kétféle üvegből készítsék, mert akkor a színi eltérés gyengül, esetleg meg is szűnik. Egy másik angol, Chester Moor Hall (1704-1771) 25 éves korában, 1729-ben olyan kéttagú gyűjtőlencsét köszörült, amelynek egyik fele korona-, a másik flintüvegböl készült. (Ezekkel az üvegekkel és készítésük módjával egy előbbi fejezetben már találkoztunk.)

Miként jutottak e jeles kutatók arra a gondolatra, hogy a lencséket kétféle üvegből kellene készíteni, nem tudjuk. Bizonyos, a hibamentes lencse készítése, eladása, az optikusoknak óriási üzleti lehetőséget jelentett,

azért műhelyeiket féltve őrizték idegenek látogatásától. Hall pl. ha kéttagú lencsét akart távcsövébe szerelni, a lencse mindkét tagját más-más optikusnál rendelte meg. Az egyiket pl. a londoni Sohóban, a másikat a Landgate-ben köszörülték. G. Bass optikus meglepve tapasztalta, hogy Hall egyre-másra rendelt lencséinek tagjai pontosan egymásra illenek, holott különböző műhelyekben köszörülték azokat.

Haliról annyit tudunk, hogy jómódú családból származott, ügyvédnek készült, békebírói tisztséget is viselt, tudományokkal kedvtelésből foglalkozott. Általában őt tartják az akromatikus lencsék feltalálójának. Tengerészeti műszereket is készített. Minthogy 25 éven át nem ismertette találmányát, a világ nem őt, hanem John Dollondot (1706-1761) ismeri el az akromatikus lencse feltalálójának.

Dollond franciának született, szülei selyemtakácsok voltak, és a Nan-119