Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Műkedvelők

lása után Párizsba ment, ott adta ki az üstökösökről és a Napról szóló könyvét. Szorgalmazta a méterrendszer bevezetését, több platina-irídium méteretalont vásárolt, és azokat a magyar államnak ajándékozta. Csillagvizsgálójának felszerelése az egyetemre került. A műszerek között volt egy régi-régi faoktáns, amelyről feltételezhető, hogy a régi budai várbéli vagy talán még a nagyszombati csillagvizsgálóból került oda.

Nagy Károlynak 1866-ban Lipcsében nagy (960 oldalas) könyve jelent meg Die Sonne und die Astronomie (A Nap és a csillagászat) címen. Ebben kissé meghökkentő módon szembehelyezkedik Kopernikusz és Kepler tanításával.

Esterházy Károly püspök alapította az egri Líceumot. Főiskolának, egyetemnek szándékozta kialakítani. Súlyos rajnai aranyak ezreiért a kor legjobb műszereit vásárolta meg a specula (csillagásztorony) számára, ii. József császár azonban keresztülhúzta számításait, úgy gondolta, az épületet mint kaszárnyát jobban lehetne használni. A sok műszer kallódott, 1945 után még jelentékeny részük megvolt; ma töredékéből szerény csillagászati múzeumot rendeztek be.

A Budára költözött nagyszombati egyetem csillagásztornyából fejlődött ki a gellérthegyi Uránia.

Műkedvelő csillagászkodás hozta létre a szabadság-hegyi intézet elődét, a Konkoly Thege Miklós által alapított ógyallai csillagvizsgálót (73. ábra). Konkoly a magyar tudománytörténet egyik legrokonszenvesebb alakja.

Vidéki földbirtokosként kisebb vásárolt műszerekkel kezdte tanulmányozni az eget. A csillagászat mellett

érdekelte a hajógépészet, a gőzlokomotívok üzeme, s ezekből a tárgyakból állami vizsgát is tett. Jól felszerelt házi műhelyében refraktorokat és más műszereket, alkatrészeket készített. „Úti teodolit”-nak nevezett készülékét teljesen maga készítette. A debreceni asztrofizikai obszervatóriumban ma is használják egy 25 ernes refraktorát. Sokat fényképezett, színképvizsgálatokat végzett, „felhőatlaszt” állított össze, asztrofizikai vizsgálatait 16 kötetben foglalta öszsze.

Ógyallán modern obszervatóriumot épített fel, ahol több kiváló tudós kezdte pályáját, így Tass Antal (1876-1937), aki Trianon után az ógyallai intézet műszereit és könyvtárát átmentette Budapestre. Ott dolgozott a fiatal Kövesligethy Radó (1862-1934), később tudományegyetemi tanár, Bodócs István (1887 - 1965) későbbi győri gimnáziumi tanár, aki az intézetről, az ott folyó munkáról, vendégeiről kiváló fényképsorozatot készített. Halála után a képeket egy áltudós az özvegytől elkérte azzal, hogy Bodócsról könyvet akar írni, és eltűnt a képekkel együtt. Számos képéről még Bodócs életében a szerző készített reprodukciót.

Az ógyallai műszereket és könyvtárat a Szabadság-hegyen felépített Akadémiai Csillagvizsgálóban (MTA Csillagászati Kutatóintézete) helyezték el. Az intézet szabadsághegyi főműszere egy 60 cm tükörátmérőjű teleszkóp. A Piszkéstetón létesített megfigyelőhelyen egy 1 m tükörátmérőjű Ritchey Chrétien Cassegrain típusú Zeiss-teleszkóp, egy 90 cm-es Schmidt-távcsó és egy 50 cm-es Cassegrain-teleszkóp szolgálja a tudományt.

110