Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Műkedvelők

matematikus volt). így történt és így történhete, hogy Vay oly portékákat hozott honjába, melyeket a Ramsden szülőföldje sem bír. A göttingaiak 1793-ban Zsolcáról kértek kölcsön egy ily szert, hogy bizonyos experimentumot (kísérlet) tehessenek, és azt Vaynek vissza is küldötték.

Midőn Vay 1792-ben másodízben hagyá el Londont - folytatja Kazinczy - Hamburgnak vette tengeri útját és onnan fordula le Göttingába; az ott tanuló két angol királyfi tudván, mit hoz Vay az ö hazájukból és ezt előbb tudván, mint Vay oda megérkezék, őtet és az 6 kedvéért az egész professzori kart ebédre hívák meg. Asztal után tudakozni kezdék, ha nem lehetne-e látniok, amit Ramsdentől hoz. A londoni üveges hintó tehát előállt a magazinnal, mely ilyenekkel volt nagy részben megtömve. Egy más ebéd alatt tapogatózni kezdének, ha ezek közül a göttingi universitas vásárolhatna-e meg némely darabokat. Vay csak azért sem csonkítá meg gyűjteményét, hogy hazája oly portékák birtokával dicsekedhessék, amit Göttingen is irigyle.”

A továbbiakban még arról is megemlékezett Kazinczy, hogy Vay báró az ipari kémkedéstől sem óvakodott, ha azzal magyar érdeket szolgált.

Banksnek, a Royal Society elnökének barátságát megszerezve, gyárakat nézhetett meg, és segítségével fonógépmodelleket szerzett és hozott haza Magyarországra. Hozott még órákat, pisztolyokat, késeket, ekét, boronát, vetőmagvakat. Amit vásárolt, megszerzett hajó hozta Fiúméba és onnét tengelyen került Pestre.

Érdekes lenne felkutatni, hogy a Londonból hozott Ramsden-féle műszerek Selmecbányáról hova kerültek, és a Vay által hozott modellek, mezőgazdasági gépek sorsa mi lett.

Többször esett már szó a műkedvelőkről, akiknek a csillagászat és a távcsőszerkesztés nem kenyérkereső foglalkozásuk, hanem szenvedélyük volt. Többen mint műkedvelők kezdték és világszerte ismert szakcsillagászokká váltak. Sok példa van erre.

Kopernikusz, akit a legnagyobb csillagásznak ismerünk, Itáliában orvosi és teológiai tanulmányokat folytatott s hazájában orvos-kanonokként egyházi szolgálatban mint „többdiplomás” csupán szabad idejében foglalkozott csillagászattal, mégis korszakalkotó felfedezésre jutott. Tycho Brahe ügyvédnek készült, jogot végzett; Bessel áruházban dolgozott; Herschel katonazenekarban muzsikált, és így tovább, sokáig sorolhatnánk a műkedvelés és a hivatás határterületén tevékenykedő nagy csillagászokat.

A XVII-XVIII. században, a természettudományok hajnalán, az érdeklődő műkedvelők saját mulatságukra mikroszkopizáltak, botanizáltak, ásványt és bogarat gyűjtöttek, távcsövet készítettek és elmerültek a csillagos ég látványának varázsában. Főurak, főpapok, orvosok, gyógyszerészek, professzorok dolgozószobáik magányában, akkor még mint igazi polihisztorok, a természet egészét próbálták megismerni. A kutatás a barokk intellektus kiteljesedését jelentette számukra. Gazdag műkedvelők káprázatosán szép műszereket ké106

MŰKEDVELŐK