Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
586 Dohányipar Az ország négy dohánygyárának 1983. évi 25,7 milliárd darabot kitevő cigarettatermelése a felhasznált dohánymennyiség 99%-át reprezentálja, ezért a műszaki-technológiai fejlődés és helyzetmegítélés szempontjából a figyelmet a cigarettagyártásra kell összpontosítani. Annak megállapítása mellett, hogy az ipar ellátási kötelezettségét a legnehezebb időszakokban is hiánytalanul teljesítette, látni kell azt is, hogy ez csak rendkívüli erőfeszítések árán volt elérhető. Dohányipari gépgyártás — legalábbis, ami a vezérgépeket illeti — Magyarországon nem volt, az importlehetőségek pedig a beszerzési relációk szerinti műszaki fejlettség és a források felhasználhatósága tekintetében egyaránt igen korlátozottak voltak. Különösen így volt a tervgazdálkodás első két évtizedében, amikor az új gazdasági szabályozók még nem hatottak, és a dohányipar nem tartozott az élelmiszeripar dinamikusan fejlesztendő ágazatai közé. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése enyhített az ipar műszaki-fejlesztési problémáin, de teljes gyártóvonalakra kiterjedő arányos fejlesztést még az alapok koncentrált felhasználása sem eredményezhetett. Nagy eredmény viszont az, hogy az ipar az elmúlt két-három évtizedben a manufakturális jellegű, szakaszos feldolgozásról folytonos technológiára tért át, korszerűsítette gyártmánystruktúráját. Az első „Fecske” megjelenése óta 85%-ot meghaladó részarányt ért el a füstszűrös gyártmányok termelése, a gyártmányok összetételét tekintve is követni tudta a hazai piac igényeit. A központi irányítás alatt végrehajtott és a különböző időszakokban az egyes gyárakra összpontosítottan megvalósított fejlesztések folytán — de néha a szükségmegoldások miatt is — a ma már önállósodott gyárak egymástól eltérő műszaki-technológiai adottságokat örököltek. Helyzetük azonban megegyezik abban, hogy a dohányipari gyártásban, így a fejlett országok dohányiparaiban is felgyorsult műszaki fejlődést csak viszonylag nagy lemaradással tudják nyomon követni. Dohányvágat-gyártásunk a nyugat-európai szinthez képest mintegy 15 évvel elmaradt, ami miatt fajlagos dohányfelhasználásunk mintegy 10%-kal magasabb. Nemzetközi összehasonlításban a világszínvonalat jelentő gyártósorok ma percenként 6000 darab cigaretta teljesítményűek, sőt fejlesztés alatt áll egy ezt több mint 30%-kal meghaladó teljesítményű új gépgeneráció. Ugyanakkor hazai gépparkunknak 10%-a sem éri el a 4000 darab/perc teljesítményt, többsége maximum 2500 darab/perc teljesítményű. A filterfelrakó gépek felénél kerettöltés helyett kézi elszedést kell alkalmazni. Csomagológépeink konstrukciós színvonala mintegy 20 éves. Nem fejlődött ki Magyarországon a cigarettagyártás háttéripara sem, nem gyártunk cigarettapapírt, dohánygyáraink a filtereket is maguk kénytelenek előállítani (jelentős importigénnyel). Csak a viszonylag magas szakképzettségi színvonalnak és a dolgozók lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy viszonylag elmaradt műszaki feltételek mellett is gazdaságilag eredményesen, magas minőségi követelményeket is kielégítő termékek előállítására képesek a vállalatok.
