Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar Bálabontó és -adagoló berendezés Forrás: a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár fényképgyűjteménye a korábban napokban mért átfutási idő néhány órára csökkent, javuló termékminőség mellett a termelési volumen is — technológiai terek felszabadulása folytán — építési beruházás nélkül, jelentősen fokozható lett. A gazdasági eredményekkel alátámasztott eljárást a többi dohánygyár is átvette és sikerrel alkalmazza. A cigarettagyártás előkészítését jelentő vágatelőállítás műveleti elemeinek összekapcsolásában most már helyet kapott a vákuumnedvesítő, bálabontó, pácoló-kondicionáló henger, a levélkeverék-siló, a rotációs vágógép, a vágatszárító és a vágatsiló, ahonnan automatikusan adagolható a vágat a gyártógépekhez. Párhuzamos vonalon megoldódott a kocsányfeldolgozás, a laposítást követő finomvágat-készítés, sőt a debreceni és az egri dohánygyár bevezette térfogatnövelő szárítási eljárását is. Mindez alapvetően szükséges volt ahhoz, hogy a gyártás további folyamata is korszerűsíthető legyen. Az előkészítés fejlődésével párhuzamosan ugyanis megjelentek az újabb generációjú gyártógéptípusok 1600, illetve 2500 darab/perc teljesítménynyel. Fejleszteni kellett a filterrúdgyártó és filterfelrakó gépek kapacitását is. A lágymányosi dohánygyárban a viszkózfiltergyártást követően 1965-re előrehaladott állapotban volt a hazai papíralapanyagra alapított filtergyártás is. Ezt a pécsi gyár vette át. Az év őszén már gyártott filteres cigarettát, és kreppelő gépsor beszerzésével üzemesítették a filtergyártást is. 1969-ben az NDK-ból
