Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 581 Már az első években jelentős gyártmányproíilozást és termeléskoncentrálást hajtottak végre. Első lépésként 1949-ben a kőbányai gyár szűnt meg, telephelyén megalakult a Központi Gépjavító és Tanműhely. 1950-ben az óbudai gyár olvadt be a lágymányosiba, 1951-től megszűnt a szegedi, a pápai és a szentgotthárdi gyár is, így öt dohánygyár maradt üzemben. A gépeket a kialakított termelési profilnak és volumennek megfelelően részben a vidéki gyárakhoz csoportosították át. A lágymányosi gyár 1951-ben egymaga 3,5 milliárd cigarettát gyártott. 1946-ban Debrecenben is megindult és az átvett gépekkel rohamosan fejlődött a cigarettagyártás, 1950-re csaknem egymilliárd darabot állított elő. Megszűnt a kézi gyártás és csomagolás, ezzel együtt bővült a termelés a sátoraljaújhelyi dohánygyárban is. 1949-ben a két Triumph géppel a termelés már elérte az 500 milliós nagyságrendet, amit 1950—1951-ben 1,8 milliárdra fokoztak. Az Egri Dohánygyár első rekonstrukciójára is 1950-ben került sor, amikor akkori szinten mérve modern gépek vették át a termelést. Pécsett 1950-ig nem változtak a termelés műszaki feltételei, csak belső arányai. 1949-ben megszűnt a fogyasztási dohányok termelése, a megszüntetett gyáraktól átvett gépekkel és az 1953-ban bevezetett kétműszakos munkarenddel viszont 1955-re kétszeresére növelték a cigarettagyártást. A gyártás színvonala azonban — különösen, ami a vágatkészítésig terjedő bálabontási, nedvesítési, keverési műveleteket illeti — nagyon primitív volt. A legfejlettebb szintet a Lágymányosi Dohánygyár Quester gőzölő- és keverőberendezése, majd a körkeverő (Carussel) beállítása jelentette, a többi gyárban gépesítés még nem volt. A vágás 230—300 kg/óra közötti teljesítményű, különféle (Quester és TS—6) típusú, szakaszos működésű, lengőkéses gépekkel történt. A veszteségek csökkentésére a dohányt magas nedvességszintre kellett beállítani, ami viszont a további feldolgozásban jelentett körülményes anyagkezelést (többnapos vágat- és cigarettaszárítást, nem ritkán anyagromlást, penészedést). A gyártógép-konstrukciókra jellemző, hogy a Triumph, a Rapid DC és a Skoda gépek képviselték az élvonalat, ezek közül is a legkorszerűbb percenként 1200 darab teljesítményű volt. A még elterjedt szopókás cigaretták gyártása csak 350—360 darab/perc teljesítményű gépeken folyt. A cigarettacsomagolásban a legfejlettebb technikát a 25 darabos egységekhez használt 3200 darab/perc (128 csomag/perc) teljesítményű Niepmann gép jelentette, de ezek aránya még 1955-ben sem érte el a 40%-ot. Lendületesebb technikai fejlődés a felszabadulás utáni második évtizedben kezdődött nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Ebben az időszakban álltak termelésbe előbb a lágymányosi és a debreceni gyárban a Hauni, majd a többi gyárban a Skoda vákuumnedvesítő-berendezések, megjelentek a termelésben a Hauni 400-as rotációs, folytonos üzemű, nagy teljesítményű vágógépek. Ezzel jelentősen fejlődött az előkészítési technológia. Úttörő munkát végzett a lágymányosi dohánygyár a filterescigaretta-gyártás bevezetésére és
