Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
m Dohányipar 571 garettadohány. valamint a cigarettatermelés 1912 áprilisában. 296 fővel indult meg. Figyelembe véve. hogy a Pest-ferencvárosi gyár a századforduló után megszűnt. továbbá, hogy még Szepesbélán. Munkácson és Sepsiszentgyörgyön is működött gyár. azt látjuk, hogy az országnak az utolsó békeévekben 22 dohánygyára volt. Ezekből a trianoni békeszerződés után három budapesti és hét vidéki gyár maradt a magyar dohányjövedék birtokában. A magyar dohányjövedék önálló működésének első négy és fél évtizede alatt a termelés volumene dinamikusan fejlődött. Az 1866-ra vonatkozóan korábban említett, gyártmányokban reprezentált dohány 9240 tonnás mennyisége 1912-ben 2~ 228 tonnát tett ki. vagyis kereken megháromszorozódott. A termelés szerkezeti átalakulását tekintve a vágott pipa- és cigarettadohány részaránya ugyan 77°0-ra csökkent, de a termelési volumen 2.7-szeres. ezen belül azonban folyamatosan nőtt a finom vágatok gyártása. A szivartermelés is 2.S-szeresére. 636 millió darabra emelkedett. A bumótgyártás kezdetben lassan, aztán rohamosan csökkent. lS90-re már harmadát. 1912-ben pedig 12%-át sem tette ki a viszonyítási alapként vett 1866. évi termelésnek, de ez még mindig évi 20 tonnás (0.”%) mennyiséget jelent. A termelési struktúra változását leginkább a fogyasztással versenyt futó cigarettatermelés növekedése mutatja. 1885-re már elérte a 300 millió darabot, de ez még nem tudott lépést tartani a fogyasztással, a hiányt az osztrák jövedéktől pótolták. Négy év múlva már (darabszámot tekintve) több cigaretta készült, mint szivar. Az ezt követő évtizedben már nagyságrendileg nőtt, és 1912-ben 2.4 milliárd darabot tett ki a cigarettatermelés. Ez az időszak az. amikor minőségi változás kezdődött a dohánygyártás műszaki fejlődésében. 1866-ban francia cigarettagyártó gépet szerzett be a jövedék, amellyel 1 munkásnő 10 óra alatt 10 ezer cigarettát tudott készíteni. Az 1894-ben Debrecenben üzembe állított géppel 4 munkásnő 10 óra alatt 80—90 ezer cigarettát gyártott. Korszerűsítették a pipadohánygyártást is új. nagyobb teljesítményű, és egyenletes vágatot adó dohányvágó gépekkel. Ezek a gépesítésben még a kezdeti lépések. mert az 1894-re vonatkozó adatok szerint a dohánygyártásban használt 3824 munkagépből 3494-et emberi erővel hajtottak, és csak 330-at működtettek gőzenergiával. A közvetlenül a századforduló előtt üzembe helyezett debreceni g\ árban például Quester-rendszerű vágógépek, töltő-, hüvelyező-. Tetlák-rendszerű pipadohány-csomagoló gépek működtek. A pécsi dohánygyárban meginduláskor már a dohányvágást és a cigarettahüvely-készítést géppel, a többi műveletet — beleértve a cigarettatöltést és a -csomagolást is — kézi erővel végezték. A kor színvonalán álló technológiát és technikát csak az E világháború végére érték el. Az 1912-re vonatkozóan vázolt termelési adatokat érdemes összevetni a 22 dohánygy ár létszámadataival. Ebben az évben a termelést 20 309 fő végezte, közülük 18 414 munkásnő. ezenkívül a hivatali állományban levő személyzet 525 fő volt.
