Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Hernádi Zoltán: Üdítőital-ipar
552 Üdítőital-ipar A Margitszigeten 1947-ben próbálkoztak — kőbányai magántulajdonban lévő konzervüzemtől vásárolt meggyszörpből —- üdítőital-gyártással, kevés forgalmazási sikerrel. Az államosítástól 1968-ig Az államosítás után indult meg hazánkban az üzemi méretű üdítőital-gyártás. A korábban magánkézben lévő szikvíziizemek a fővárosi, illetve a megyei tanácsok irányítása alatt működő szikvíz-, szesz- és üdítőital-ipari vállalatokhoz kerültek. Az 1950-es évek végén 20 ilyen —a fővárosi, illetve a megyei tanácsok által irányított —- vállalat működött. Ezek közül először a Fővárosi Ásványvízüzem kezdett üdítőitalt gyártani a Margitszigeten, 1949-ben. A kereslet erőteljes növekedésének hatására a Döbrentei téri üzemben, 1955-ben új, NDK- töltőgépekkel bővítették a termelést. Az államosított sörgyárak is foglalkoztak üdítőital-gyártással Kőbányán, a Halom utcai üzemben. Gyümölcslé felhasználásával készítettek üdítőitalt, amelynek tartósítását csak nehézkesen és magas önköltséggel tudták megoldani. A sörgyárak szabadulni akartak a profilidegen terméktől, ezért hosszas tárgyalások után az üzemet 1957 májusában a Fővárosi Ásvány vízüzem vette át. Néhány évig nem változtak a termelés feltételei, de a növekvő igények a termelés fokozását követelték. Ezért 1961-ben a Döbrentei téri és a Halom utcai üzemeket rekonstruálták, ami a termelés ugrásszerű növekedését eredményezte. 1949-ben mindössze 1170 hektoliter üdítőitalt gyártottak Budapesten. A termelés mennyisége 1955-ben már 16 373, 1960-ban 50 113, 1963-ban pedig 86 765 hektoliter volt. A tanácsi vállalatoknál ebben az időszakban a termékek a konzerviparban vagy saját előállításban készített, ízesített szörpök felhasználásával gyártott narancsízű Bambi és citromízű Utasiidítő voltak. A termékek 0,3 literes, csatos palackokban kerültek forgalomba. A palackok nyomásállósága nem tette lehetővé nagy szénsavtartalom alkalmazását. A csatos zárási mód, az alkalmazott palackmosási technológia, a kezdetben felhasznált —nemterpénmentes — narancs- és citromolaj csak rövid, 8—14 napos minőségmegőrzési időtartamot biztosított. A kezdetleges technológia miatt a késztermék minősége erősen ingadozott. A termékek festésére élelmiszer-színezéket használtak, amelynek feltüntetése a palackon kötelező volt. A mai termelői és fogyasztói szemmel látott hiányosságok ellenére ez a két termék volt Magyarországon a palackozott üdítőitalok piachódító úttörője. Kielégítette az ebben az időszakban már egyre növekvő vásárlói igényt. A szénsavasüdítőital-gyártó tanácsi vállalatok műszaki színvonala kezdetleges volt. A kézi, illetve félautomata mosó-, töltő- és zárógépek kis termelékenységet biztosítottak, és az előállított termékek minősége sem volt korszerű. Tény azon-
