Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
512 SÖRIPAR nek már nem kellett ragaszkodni a folyóvizekhez. E két lehetőséget — a mélyfúrású kutat és Kőbánya pincerendszerét — igyekeztek hasznosítani a vállalkozó szellemű serfőzők és tőkések, akik 1850-ben megalapították a Kőbányai Serfőző Társaságot, és felépítették Kőbányán serfőzőházukat, amely 1855-ben Kőbányai Serház Társaság néven kezdte meg működését (ma a Kőbányai Sörgyár I. telepe —jelenleg malátagyár — a Halom utcában). Ugyanebben az időben Kőbányán a Jászberényi úton —- a mai Kőbányai Sörgyár II. telepének helyén —- is működött egy már nagyüzemi jellegű serfőzőház Barber és Klusemann Serfőzőház néven. Gőzgépekkel rendelkezett, és így már gyárüzemnek számított. A Kőbányai Serház Társaság üzemét — amelynek vezetője és résztulajdonosa Perlmutter Jakab volt — 1862-ben vette meg ifj. Dreher Antal, a bécsi Schwechati Városi Serház serfőzőmesterének a fia. Az átvételkor a gyár évi 54 ezer hektoliter sört főzött, és így jelentős gyárnak számított. Ettől kezdve sorban alakultak meg a többi nagy kőbányai és budafoki üzemek. A Barber és Klusemann-féle gyárat 1867-ben megvásárolta egy részvénytársaság, s ettől kezdve Első Magyar Részvényserfőzde Rt. néven működött, és korszerű berendezésekkel nagy mennyiségű sört termelt. Ennek a vállalatnak a svájci származású Haggenmacher Henrik is részvényese volt. Ugyancsak Az Első Magyar Részvényserfőzde (Budapest—Kőbánya, 1912) Forrás: Söripar, 1914. május
