Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Beke György: Hűtőipar

Hűtőipar 435 1934-ben másodízben jelent meg a Hűtőipar c. szaklap. Jelentős esemény volt, hogy 1934. augusztus 20-án tartották meg az első hűtőipari kongresszust ha­zánkban. Több tanulmány foglalkozott a különböző országok (Olaszország, Anglia) és a MÁV közös hűtőkocsi-kísérleteivel, s az így kialakult kapcsolataikkal. Elő­ször esik szó a lapban a hűtőkonténerről, és visszhangot kapott a hazánkban ugyancsak először elhangzott előadás a légkondicionálásról. A két világháború között kialakult gyorsfagyasztó ipar gyors ütemben fej­lődött. Az USA-ban 1930 és 1940 között ötszörösére nőtt a termelés. Európá­ban, Skandináviában és Angliában is gyorsan terjedt az új tartósítási eljárás. Az angol C. Birds'eye 1930-ban szabadalmaztatta többlemezes fagyasztószek­rényét, amelyben az élelmiszer nem érintkezik közvetlenül a hűtőközeggel, így a berendezés már gyümölcs és zöldség fagyasztására is alkalmas. Alig több mint 10 évvel a felsorolt indulás után jelentős esemény történt Magyarországon. 1943-ban a Pozsony melletti Diószegen a Georgia Mezőgazda­­sági Ipari Rt. gazdaságában a konzerv- és szeszfeldolgozás mellett létrehozták a gyorsfagyasztó üzemet. Az üzemet és berendezéseit a Rheinmetall Borsig Cég, a gyorsfagyasztó alagutat Hollerung Gábor, a Rock István Gépgyár nagy tekin­télyű mérnöke tervezte, ugyancsak ő tervezte az első Városligeti Műjégpálya hűtőberendezéseit is. Az üzem 1943. június 8-án kezdte meg működését. A dió­szegi üzemben Török Gábor, a Georgia mérnöke, a Mirelité Mélyhűtő Vállalat, majd a KÉKI igazgatója, irányításával valósították meg a gyorsfagyasztást, az új, addig ismeretlen élelmiszertartósító eljárást. A termékeket FRIGEL1TE márkanévvel hozták forgalomba. A század elején növényi élelmiszerek fagyasztására nem volt lehetőség, mert az ismeretlen, enzimes romlást okozó tényezők szerepe nem volt tisztázott. Az 1930-as évek elején a magyar származású Kertész (USA) a növényi élelmiszerek fagyasztásánál felfedezte a blansírozás szükségességét, a romlást okozó enzi­mek inaktivitásának módszerét. Ezzel megkezdődhetett a zöldség és a más nö­vényi eredetű készítmények fagyasztásos tartósítása. A diószegi üzem létesítésekor felhasználták már mindazokat a tudományos eredményeket, amelyek a fagyasztott-termék-gyártás megvalósításához szüksé­gesek voltak. Alkalmazták az előfőzés ellenőrzésére szolgáló vizsgálati mód­szereket, a termékek értékelésére a korszerű fizikai és kémiai eljárásokat. A dió­szegi gyorsfagyasztó üzem egyedülálló volt abban, hogy termelő- és feldolgozó tevékenységet folytatott. A mélyhűtés fő előnye az volt, hogy az árut abban a minőségben fagyasztotta, ahogy a növényről lekerült, továbbá hogy a tárolás és a szállítás kiküszöbölhető volt. Diószeg klimatikus és talajviszonyai, vala­mint a gazdaság magas kultúrája, a kiváló minőségű főzelék és gyümölcs kva­litatív előnyöket nyújtott. Az első magyarországi mélyhűtő üzem helyének megválasztása kedvezőbb volt, mint a svédországi FINDUS (a FINDUS is 1943-ban kezdte el működését Bjuban, Svédországban) település. A diószegi üzem szervezésénél, annak gyakorlati megvalósulásánál, majd később a buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom