Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
428 Konzervipar A termelés megoszlása fogyasztói célok szerint az egyes zöldségfajtáknál igen változó, átlagban: tartósítóipari feldolgozásra 42%, lakossági fogyasztásra 43%, nyersexportra 6%, egyéb célra 9%. Az ipar zöldségszükséglete évi 800—900 ezer tonna. A termőhelyen előfeldolgozott és ilyen formában a gyárakba szállított nyersanyag aránya az összesből 35—40%. Gyümölcstermesztés a hasznosítható terület 1,6—1,7%-án folyik, ennek túlnyomó része nagyüzemi gyümölcsös, kisebb hányada házikert. Az éves termés mennyisége 1,7—1,8 millió tonna, ennek 2/3 része alma. A konzervipari termékkibocsátás nagyságrendje évi 700—750 ezer tonna, a következő megoszlásban: zöldségkonzervek 58%, gyümölcskonzervek 26%, szárhmányok, porok, fűszerpaprika 3%, száraztészta 4%, hal-, hús-, ételkonzervek 9%. A termelés 65—70%-a exportra, ebből kb. 50% szovjet piacra kerül. A belföldi fogyasztás évi 210—230 ezer tonna. Ez jó közép-európai szintnek mondható. A háztartások jelentős részében és a vendéglátásban az utóbbi 10—15 évben rendszeressé vált a konzervfogyasztás. Az állami konzervipar műszaki színvonala elmaradott az európai élmezőnyhöz számító konzerviparokhoz képest. Az utóbbi évtizedben a szövetkezeti szektor kis konzervüzemei a saját nyersanyagbázis, a kedvezményes gépvásárlás és a korábbi években előnyöket nyújtó gazdasági szabályozók következtében jelentősebb műszaki fejlesztést, hatékonyabb korszerűsítést tudtak végrehajtani, mint az állami konzervipari vállalatok. Ma már a legfiatalabb konzervgyár is 15 éves, a rekonstrukció „hőskora” óta pedig 25 év telt el. A kedvezőtlen műszaki feltételek között egyre nehezebb az igényes tőkés piacok kielégítése. A konzervtermékek versenyképességének megtartása csak jelentős műszaki fejlesztés árán lehetséges. 1982. január 1-én megszűnt a Konzervipari Vállalatok Trösztje, ezzel a 15 gyár, a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet és a KOHUSZ (az ipar szállítási vállalata) önálló gazdálkodóegységgé vált. Az állam tulajdonosi jogait közvetlenül a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gyakorolja, az iparág egészét érintő termelési, gazdálkodási, exportkérdéseket a konzervgyárak Igazgató Tanácsa tárgyalja meg, amelyben egy-egy vállalat képviselője a termeléssel értékarányos szavazati joggal rendelkezik. Import- és exportgazdálkodással összefüggő ügyek adminisztratív intézésének feladatára létrehozták a Konzervipari Közös Vállalatot. Valamennyi gazdasági tevékenységre kiterjedő gazdaságszervező tevékenységüket a vállalatok önállóan végzik. Mivel a mind nehezebb kül- és belgazdasági viszonyok között, az egyre élesedő versenyben csak a piachoz rugalmasan alkalmazkodó vállalat tud prosperálni, a vállalatok a termeléscentrikus szemléletről a piaccentrikus szemléletre tértek át. A versenyképesség megtartását, új piacok megszerzését szolgáló műszaki fejlesztés vállalati kategóriává vált. Visszatekintve a magyar konzerviparnak az ország felszabadulását követő
