Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar
Konzervipar 399 A két világháború közötti időszak Az I. világháborútól a világgazdasági válságig Az I. világháborút követően a monarchia felbomlása és ennek folyományaként a gazdasági feltételek megváltozása igen sok gyár, vállalat tönkremeneteléhez vezetett. 1919 márciusában a Tanácsköztársaság elrendelte a 20 főnél több dolgozót foglalkoztató üzemek államosítását. így rövid időre több konzervgyár is köztulajdonba került, élükre termelési biztost állítottak. A súlyos nyersanyaghiány miatt azonban csak rövid ideig tudták folytatni a termelést. Néhány évig tartott, amíg ismét fellendülhetett a befőttek, dzsemek, cukrozott gyümölcs (sougat) gyártása, elsősorban igényes külföldi piacra. 1920-ban még az EKK volt az ország legjelentősebb konzervüzeme. Termelését a Bruck- Királyhidán felszámolt konzervüzem gépeivel, kávé- és húsfeldolgozással bővítette. A lassú fellendülés az 1920-as évek első felétől kezdve új gyárak alapjait vetette meg, sorra alakultak: Platter (Kecskemét), Gschwindt (Nagykőrös), Óceán (Dunakeszi), Dőry (Dombóvár), Winterstein P. és fiai (Budapest). Kecskemét város második konzervgyárát — az EKK telepítését követő húszéves zárlati idő lejárta után —- 1921-ben alapította Hans Platter meráni születésű, német anyanyelvű, osztrák állampolgár. Megvásárolta a huszárlaktanya lókórházát Cukrozott gyümölcs (sougat) csomagolása a század elején az Első Kecskeméti Konzervgyárban (Makk István felvétele)
