Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar

370

Tejipar

Kilábalás a válságból

A válságból való kilábalás az 1934—1936-os években indult meg. Budapesten 1934-ben már 16 nagyvárosi tejellátó üzem működött. 1935-ben az OTF feladatkörét a Tejtermelők Országos Szövetsége (TEOSZ) vette át, amelynek kötelezően tagjai voltak a tejszövetkezetek és az iparengedéllyel működő tejüzemek. Feladata a termelők érdekképviselete az átvevő vállalatokkal szemben, továbbá a tejszövetkezetekkel kötött szerződések jóváhagyása volt. A szövetség fenntartási költségeit az értékesített tejmennyiség után kirótt tagdíjakból fedezte. A TEOSZ megalakulásával egyidejűleg a FM-ben a hatósági feladatok elvégzésére Tejgazdasági Osztályt szerveztek.

1937-re az üzemekbe szállított tejmennyiség 450 millió liter, majd a II. világháború első éveiben elérte az évi 500—600 millió litert. Ebben az időszakban az üzemekbe érkezett tej mintegy 62%-a lefölözve, tejszínként érkezett be, mivel a vaj jobban értékesíthető volt (exportra is). Az üzemi tejbeérkezés 30%-a fogyasztásra került, és csak kb. 7%-ából gyártottak sajtot. A fölözőcsarnokokban a termelők a beszállított tej után literenként 0,8 liter fölözött tejet kaptak vissza (főleg sertések takarmányozására), ezzel az üzemek a szállítási költségeket igyekeztek csökkenteni.

Ementáli- és parmezánsajt-gyártó üzemrész ( Véménd, 1932) Forrás: a Mezőgazdasági Múzeum képanyaga