Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
Tejipar 359 ben az újonnan belépő uradalmi gazdaságok tejének feldolgozására. Dory Ilona az elsők között foglalkozott csemegesajt készítésével Dőry-pusztán. 1885-ben Dőry-pusztai sajtja külföldön is kitüntetésben részesült. 1895-ben létesült a pécsi tejüzem, amely 1965-ig működött. Az 1887-ben, Krausz József által alapított Sárvári Vajkiviteli Vállalat exportra dolgozott. Nonnenmacher Bernát, német származású vállalkozó 1896-ban létesítette a Csurgói Tejkiviteli Vállalatot, ami az I. világháborúig főleg exporttal foglalkozott. Heller Pál az 1890-es években alapította a Derby Sajt- és Vajtermelő Vállalatot Budapesten. A múlt század nyolcvanas éveinek elejére jellemző volt, hogy a sajtimport lényegesen meghaladta az exportot (1882-ben az import 1576, az export 697 tonna volt). A sajtexport döntő hányadában juhtúró volt, amit elsősorban a bécsi piacon, de Németországban, sőt a tengerentúlon is értékesítettek. Ez bizonyos mértékig ellensúlyozta a sajtbehozatalt. A vajexport csak az 1890-es években alakult ki, de jelentős nehézségekkel, mert a vaj minősége elmaradt a konkurrens országokétól (Dánia, Hollandia), ugyanakkor éppen a gyenge minőség miatt alacsony árat fizettek érte. A szövetkezetek megszervezése és üzemeik megindulása után csakhamar nehézségek mutatkoztak a tejtermékek, elsősorban a vaj értékesítésében. Már 1886-ban megalakult Budapesten az Országos Vaj- és Sajtértékesítési Szövetkezet, amelynek célja a tejtermék-kereskedelem összpontosítása volt. A szövetkezet nem volt hosszú életű. A szövetkezeti hálózat megerősödésekor érdekeik megvédésére, 1894-ben, a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt létesült az államilag is támogatott Hungária Országos Magyar Vajkiviteli Rt. A kezdeti sikerek után nem tudták állandósítani az eredményeket, mert a sokféle termelőtől és tejszövetkezettől vásárolt vaj a külföldi piacon csak alacsony áron volt értékesíthető. A tőkés gazdálkodás — ezen belül a kereskedelem — fejlődése szükségessé tette a piac bizonyos mértékű szabályozását is. Ennek érdekében hozta a kormányzat 1895-ben a,.Mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról” szóló törvényt. A törvény végrehajtási utasítása szabályozta először a tej iránti követelményeket. A rendelet szerint a tejnek 1,029—1,033 sűrűségűnek (fajsúlyúnak), legalább 2,8% zsír- és legalább 12,0% szárazanyag-tartalmúnak kell lennie. A tejgazdaság és a tejipar fejlődése az I. világháború végéig A századforduló utáni első években a megindult tejszövetkezeti mozgalom nagy lendülettel fejlődött tovább. A falusi tejszövetkezetek száma — az OTF munkája eredményeként — 1907-re elérte a 651-et, ezután fokozatosan csökkent. Ennek oka az volt, hogy a szövetkezetek — kevés kivétellel — vajtermelésre és -exportra rendezkedtek be, amelynek értékesítési nehézségei okozták a fejlődés megtorpanását, majd visszaesését. Ennek ellenére a feldolgozott tejmenynvisée az 1907. évi 84,5 millió literről 1913-ban 113,7 millió literre emelkedett.
