Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar

Tejipar

A Központi Tejcsarnok vajkészítő helyisége, 1902 Forrás: Budapesti Központi Tejcsarnok Szövetkezet ismertetése. I902-es propagandakiadvány

köpülőkben köpülték ki, a vajat forgóasztalon gyúrták, formákba nyomták, majd hasáb alakba csomagolva értékesítették. A szövetkezet forgalma évről évre nőtt, 1886-ra 1 millió literre, 1895-re pedig közel 10 millió literre emelkedett a tej évi mennyisége. Közben a főváros lakossága is 263 ezerrel növekedett, ami jó értékesítési lehetőséget nyújtott a fejlődéshez. Fióküzleteinek száma 1890-re elérte a 35-öt, a századfordulóra (1902-re) a 65-öt, a kiszállító lovas kocsiké pedig a kezdeti 13-ról 70-re emelkedett.

A Központi Tejcsarnok Szövetkezet létesítésével egy időben a kormányzat is szükségesnek látta a tejgazdaság szervezett fejlesztését. 1883. februárjában Egan vezetésével megszervezte az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget (OTF). Programja: felkelteni az érdeklődést a tejgazdaság iránt, tanácsadólag eljárni az üzemek létesítésénél, és az értékesítés megszervezése.

Több nagyobb vidéki városban is létesült — rövid életű — tejszövetkezet (Aradon 1883-ban, Pozsonyban 1886-ban, Győrben 1887-ben, továbbá Eperjesen és Miskolcon). 1885-ben megindult a tejszövetkezeti mozgalom a kisgazdák tejének értékesítése érdekében is. Az első vaj- és sajttermelő szövetkezetek a hegyvidéki megyékben, 1886-ban létesültek. A Dunántúlon az első falusi tejszövetkezet Vas megyében Kemény-Egerszegen alakult 1889-ben, Baranya me-