Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Nagy Tamás: Baromfiipar
332 Baromfiipar marai jelentés és monográfia emlékezik meg tevékenységéről. 1922-ben alapította meg Szentesen leányvállalatát, az Élelmiszerkiviteli Rt.-ot, amely a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat elődje. Érdekeltsége volt Szegeden a Hűtőház és Élelmiszerszállító Rt.-nál, amely több évtizeden keresztül baromfitelepként is működött. Kemény Testvérek, Nagyszalonta, 1890. A Romániában ma is működő gyár nagy exportforgalmat bonyolított le. Híres volt hízottliba- és kacsakiviteléről. 1940—1944 között a Hangya bérletében működött. Hizlaldával, feldolgozó üzemmel és hűtőházzal rendelkezett. Bemardinelli, Orosháza, 1896. A múlt század utolsó évtizedeiben számos olasz baromfifelvásárló járta a legjelentősebb magyar baromfipiacokat, és többen letelepedtek Orosházán. Közülük került ki B. M. Bernardinelli, aki baromfiüzemet létesített és évtizedeken át a legjelentősebb szállítója volt az északolasz városoknak, többek között Milánónak és Veronának. Orosházán már az első világháború előtt is működött több kisebb cég, amelyek azonban az évek folyamán megszűntek, vagy beolvadtak a Bernardinelli-féle és átmenetileg Élelmiszer és Terménykiviteli Vállalat néven üzemelő kft.-ba, amelynek tagjait Bernardinelli Lajos 1938-ban kielégítette és a vállalkozást ismét egyéni céggé alakította át. A magyar baromfiipar kialakulása szempontjából meghatározó jelentőségű és az előzőekben bemutatott cégeken kívül számos kisebb baromfikereskedelemmel és vágással foglalkozó egyéni és társas cég, valamint szövetkezet jött létre a múlt század utolsó évtizedeiben és a XX. század elején. Különösen sok volt az ilyen kisebb vállalkozás a Tisza—Körös—Maros-szögben, a Bácskában és a Kiskunságban. Giraud Jenő konzervgyára, Budapest, 1902. Az első magyar libamáj-feldolgozó üzemet a francia konzervgyáros családból származó Giraud Jenő alapította. Felismerte, hogy a nyers libamájnál gazdaságosabban értékesíthetők az eredeti francia receptek szerint előállított készítmények. Gyártmányait elsősorban külpiacon értékesítette. A toliszakmában dolgozó múlt századbeli cégekről nincsenek pontos adataink, de a forgalmi statisztikák jelentőségüket igazolják. Tudomásunk van arról is, hogy a Bloch Mór céget a budapesti törvényszéknél 1876. április 27-én, a Popper Herman (Ármin) céget 1877. december 14-én jegyezték be az 1875. évi kereskedelmi törvény előírásai szerint, tehát ezt megelőzően alakulhattak. Az 1913. évi budapesti telefonkönyv szaknévsora hét ágyneműgyárat, három ágytoll nagykereskedőt és három dísztollgyárat sorol fel. Tollkereskedelmünk és feldolgozásunk jelentőségét bizonyítja Krenedits Ödön, 1920-ban megjelent munkájában: „A háború kitöréséig Oroszországnak, Galíciának, Kelet- és Délközép-Európának tollvására, minden tavasszal Budapesten, a Károly-körúton, a Mellinger udvarban központosuk. Cseh, német, francia, angol és amerikai kereskedők vásárolták össze ott a mindennemű baromfitollat.” (A Mellin
