Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
Húsipar 327 Ezek viszont más elméleti, szervezési elképzelésekre épülnek, másfajta készítményeket hoznak létre, és sok tekintetben ellentétben állanak a húsról és a hús feldolgozásáról vallott klasszikus elvekkel és szemléletekkel.” Az intézet alapító igazgatója dr. Lőrinci Ferenc volt. Az önálló intézet hiánya miatt az államosítás előtt és után nem formálódhatott a nagyüzemi, gyáripari szemlélet, nem alakulhatott ki egységes tömeggyártás, mint például a vasiparban, vagy az annak hagyományaira támaszkodó új hűtőgépiparban. Az üzemi szakemberek gyakran csak örökölt gyártási módszereket ismertek, a felhasznált technológiák nemegyszer az egyes üzemekben is eltérőek voltak. Kétségtelen, hogy a technológiának kellett alkalmazkodnia a szegényes gépparkhoz. A kutatóintézet megalakulása idején a már ismert új kémiai és biológiai eredményeket csak részben vehette figyelembe a vágási és a gyártási technika, technológia meghatározásakor, mert a meglevő gépek, berendezések, eszközök nem nyújtottak többre lehetőséget. Mindezekkel együtt a csak tapasztalatokra alapult húsiparos mesterség néhány évtized alatt húsipari tudománnyá fejlődött. A kibontakozó intézeti munka hatására az ipar üzemi gyakorlatában, felkészültségében, szemléletében gyökeresen átalakult. Az intézet a célnak megfelelően építette fel a szervezetét, tudományos osztályokat hozott létre. E szervezetben a kutatás felöleli mindazokat a kérdéseket, amelyek a húsipart foglalkoztatják. A kidolgozott kutatási és fejlesztési témák felsorolására itt nincs lehetőség. Az alap- és az alkalmazott kutatásokban is elsősorban a nyersanyagra, a hús fizikai tulajdonságaira, kémiai és biológiai változásaira irányultak. A meglevő gyártmányok továbbfejlesztése, az alkalmazott technológiák korszerűsítése úgy szerepelt a témák között, mint az új technológiák bevezetése, célgépek folyamatokba illesztése, új termékek, új gyártmányok kikísérletezése. Az eredmények gyakorlati alkalmazását elősegíti az intézet technológiai és gépkísérleti üzeme. A húsipari kutatók kongresszusa évenként összegezi a különböző területek kutatásait, és az eredményekről áttekintést ad. Egy-egy ilyen nemzetközi öszszejövetel témaköre rendkívül színes. A Húsipari Kutatók 29. Európai Kongresszusán (Salsomaggiore, 1983. augusztus) a következőkről volt szó: vágástechnológia és higiénia, a hús vágás utáni biokémiája, a húskészítmények technológiája, a hús és a húskészítmények mikrobiológiája, a hús és a húskészítmények táplálkozásbiológiai értéke és érzékszervi tulajdonságai, a húskészítmények analitikája, a húsipari adalékanyagok és a húsipari melléktermékek. A tömör felsorolás csak sejteti azt a széles körű tevékenységet, mely napjainkban a kutatók feladata. 1979-ben a Húsipari Kutatók 25. (jubileumi) Európai Kongresszusát Budapesten az Országos Húsipari Kutatóintézet rendezhette meg. A kutatómunkát támogatja az Intézet szakkönyvtára. Állománya közel 7000 kötet könyv és a világ minden tájáról 170 — az élelmiszerekkel, főleg a húsokkal foglalkozó — folyóirat. A szokásos könyvtári szolgáltatások mellett évente hat alkalommal megjelenteti a Húsipari Szakirodalmi Tájékoztatók
