Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
316 Húsipar az ország gazdasági helyzetén, s a kormány megállapítása szerint „az állatkivitel valutaszerző tevékenység” lett. Az árak esését végül is a megélénkült kivitel állította meg, és új piacokat keresve megtalálták az egyik legrégebbit — Itáliát. Olaszországban a két világháború között az évi fejenkénti húsfogyasztás — még az akkori viszonyokhoz mérten is — nagyon alacsony volt. Saját tenyésztésből és termelésből azonban még ezen az alacsony szinten sem tudták ellátni a lakosságot, ezért a viszonylag olcsó magyar szarvasmarha jelentette a húsellátás javításának lehetőségét. Az új piac számunkra minőségi változást eredményezett, mert az állatok értékelésénél figyelembe vették a fajtát, a nemet, a kort, a test alakulását, a zsírréteget, sőt további bírálási szempont volt a hátsó negyedeknek az elsőkhöz viszonyított aránya, fejlettsége. A kövér, faggyús marhahús és az élőmarha volt a keresett, ezt kívánták Olaszországban, Franciaországban és Angliában is. Az exportőröktől csak kövér ökröket és tinókat vásároltak. Nem volt ritka a 800—1000 kg-os hízott ökör sem. Ezek már mind magyar tarkák voltak. A marhát három osztályba sorolták, mindhárom osztályban a hizlaltság, a súly volt a döntő. (I. osztályú: teljesen fedett bőr alatti zsírszövet; II. osztályú: nem teljesen fedett bőr alatti zsírszövet; III. osztályú: zsírréteghiányok.) A gazdasági válság gondjait, bajait az exportálásban érdekelt kereskedelem és húsipar sem kerülhette el. Például 1929-ben 1140 tonna volt a szalámiexport, a válság után, 1935-ben csak 610 tonna. A gazdasági válság évei után már jelentős tétel lett a nyers hús és az előkészített bacon (dobozolt termék), majd a dobozsonka. A tenyésztésben kialakuló újabb sertésfajtaváltás következménye az volt, hogy a zsír- és zsírjellegű sertések rovására a hússertések aránya 6%-ról (1924) 19%-ra (1938) nőtt. A kiviteli listán a már említett szalámin és dobozsonkán kívül marha-, borjú-, juhhúst, hasított félsertést, szárazkolbászt, húskonzerveket, zsírt, hájat találunk. A magyar húsipari termékek a sikeres piacszélesítés eredményeként Európán kívül, a tengeren túl is megjelentek, pl. a mai Dél-afrikai Köztársaságban szalámi, New Yorkban, Bostonban dobozsonka. Mintegy 30 országba volt rendszeres a kivitelünk. A mészáros- és hentesipar, amely ekkor lényegében még nem volt gyáripar, nagymértékben segítette a világgazdasági válságból való kilábalást. A II. világháború kitörése azonban megsemmisítette az elért eredményeket. Községi üzemek A nagyobb összefogást és az üzemszerű termelést tulajdonképpen egy melléktermék feldolgozása és értékesítése terén valósították meg az iparűzők. A budapesti mészárosok 1889-ben megalapították a Faggyúértékesítő Szövetkezetei. Az olvasztás évről évre — a vágások számának növekedésével együtt — emel-
