Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Berszán Gábor - Tepliczky Ottó: Húsipar
Húsipar 299 ügyi Bizottmány gondoskodjon arról, hogy egyrészről ezen veszélyes szarvasmarharagály tovaterjedése lehetőleg megakadályoztassék, másrészről pedig, hogy a barmászati (állatorvosi) és egészségrendőri szabályok fenntartása minél pontosabban és sikeresebben foganatosíttassanak: —- mindazon mészárosok, kik ezen célnak meg nem felelő vágóhidakról kiszoríttattak, marháikat csak közvágóhídon, az illető orvos felügyelete alatt vágandják, — a közönségnek és a mészárosoknak érdekében igen kívánatos, hogy a marhák vágatása a közvágóhídon összpontosíttassék, ezért a közvágóhíd gyorsan helyreállíttassék.” A pesti magánvágóhidakat ekkor kategorizálták és három osztályba sorolták: — I. osztályúak voltak azok a vágóhidak, melyek az egészségrendőri megállapítás szerint kifogástalanok, és a marhavész terjedését nem segítik elő, sőt korlátozzák azt; 17 ilyen vágóhíd volt. — II. osztályúak azok, amelyek azonnal és rövid idő alatt rendbehozhatók, utána átmenetileg működhetnek. Ideiglenes működési engedélyt nyolc vágóhíd kapott. —- III. osztályúak „kicsinységük miatt könnyen elhelyezhetők, rondaságuk és célirányúságuk által méltó aggodalmat gerjesztettek”. Négy ilyen létezett. A működő vágóhidak fele sem volt alkalmas vágásra, az akkori megítélés szerint. A XIX. század közepén lendületet kapott az állategészségügyet és a húshigiéniát tartalmazó törvények, rendeletek alkotása. Az 1859. évi belügyminiszteri rendelet tartalma: „az állatok járvány nyavalyái alkalmával politikai hatóságok, orvosok, sebészek és állatgyógyászok, valamint helybeli elöljárók által követendő eljárásról, s azok folytán állatgyógy-rendőrségi intézkedésekről”. A magyarországi állatorvosképzés ekkor már több évtizedes múltra tekinthetett vissza. Az oktatás a pesti egyetem mellett működő AUatgyógyintézetben folyt, először nyolc hónapos, majd 1851-től hároméves képzési idővel. Zlamál Vilmos (1803—1886) egyetemi tanár, az állatorvosi tanintézet tanára, a húshigiénia első magyar művelője. Részt vett az előzőekben idézett rendelet szerkesztésében is. A belgyógyászat és a járványtan mellett ő volt az első előadója a hússzemlének is. Munkássága európai hírűvé tette. Követője és az Állatorvosi Főiskola első rektora: dr. Hut'yra Ferenc (1860— 1935) volt; rámutatott a vágás után a húsokban lezajló kémiai folyamatok fontosságára. A rendszeres húsvizsgálat tette lehetővé a különböző tartósítóeljárások (fagyasztás, mélyhűtés) elterjesztését és a készletezést. A városi hatóságokat a fejlődő közegészségügy rádöbbentette, hogy a települések belterületén történő vágás, a melléktermékekből áradó bűz, a legyek, a rágcsálók sokasága a környező lakók számára nemcsak kellemetlen, hanem egészségügyi szempontból is káros, betegségek terjesztője, a fertőzések góca lehet. Ezért (hatósági kényszerrel) az ország majd minden nagyobb városában
