Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 277 A mai növényolajipar kialakulása Az ötvenes évek közepén a napraforgó termesztése az alacsony terméshozam, a kis olajtartalom, valamint a szerény beadási és felvásárlási ár miatt nem volt elég jövedelmező. A hazai napraforgó-termesztés ezért jelentősen csökkent. 1954-ben 300 ezer kataszteri holdon, 1957-ben pedig már csak 130 ezer kataszteri holdon termesztették. Ebben az időszakban a növényolajipar fejlesztése — minthogy7 termékei az állattenyésztés fellendülése miatt már nem jelentettek döntő jelentőségű ellátási feladatot — háttérbe szorult. A kedvezőtlen hatás a vállalatok dolgozóinak jövedelmét is érintette. Mindezek ellenére az iparág nagy erőfeszítéseket tett korszerűsítésének érdekében. Az Élelmiszeripari Minisztérium Növényolaj- és Háztartásvegyipari Főosztálya folytatta a koncentrálást, 1954-től már csak 12 budapesti és 16 vidéki gyárat irányított. Ezek növényi olajok, étkezési zsiradékok, szappanok, háztartás-vegyipari cikkek és kozmetikai termékek előállításával foglalkoztak. Tovább fejlődött a felső- és középfokú szakemberek képzése, kiszélesedett a kutatás, és megjelentek az első átfogó jellegű, iparági szakkönyvek. 1954-ben az Élelmiszeripari Technikum növényolajipari tagozatából önálló Növényolajipari Technikumot fejlesztettek, igazgatója dr. Zajk István volt. Az év folyamán a Növényolaj és Háztartásvegyipari Kutató Intézet megfelelően bővített épületet kapott. Hazánkban elsőként — az intézetben kidolgozott receptúra alapján — az ipar megkezdte a szintetikus mosószerek gyártását. Ebben jelentős szerepe volt Lindner Elek, majd Széplaky Miklós munkásságának. 1956 után a jelentősen megváltoztatott hazai gazdaságpolitika az életszínvonal növelését, a mezőgazdaság és a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak fejlesztésének gyorsítását irányozta elő. E változások hatására enyhültek a műszaki fejlesztés gondjai, meg lehetett kezdeni az egyre sürgetőbbé váló ipari rekonstrukciót, és egyes műveleteket korszerű berendezésekkel lehetett felváltani. Az életszínvonal emelkedésével a fogyasztáson belül elkezdődött az egészségesebb táplálkozásra (étolaj, margarin használata) és a korszerű termékekre (szintetikus mosószerek, kozmetikai cikkek) való áttérés. Az új termékek (mosó- és áztatószerek) gyártása terén megteremtődött a nagyipari vállalatok közötti verseny. Az alapanyag-ellátás (a hazai olajosmag-termelés) azonban az alacsony felvásárlási árak miatt még válságban volt. Ennek megszüntetése végett az ipar határozott kezdeményezésére 1957-ben előbb kísérleti jelleggel, később nagyüzemi próbálkozással megkezdődött a nagy olajtartalmú szovjet napraforgófajták hazai termesztése. Ezek olajtartalma a hazai magvak 28—32%-os olajtartalmával szemben 43—49% volt, ami lehetővé tette a felvásárlási ár növelését. Mindezeknek köszönhetően az új fajták termesztése igen gyorsan terjedt, s az ipar más olajos növények termesztésének bővítését is elősegítette.
