Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 267 A csepeli olajgyárban a szappangyártás önköltségének csökkentésére 1930- ban Twitchel 1-rendszerű zsírbontó üzemet létesítettek. Ezáltal növekedett az üzem nyersglicerin-kihozatala. A harmincas évek elején olajosmag-sajtoló üzemet is létesítettek. Az üzem hengerszékekkel, pörkölőkkel és hidraulikus présekkel volt felszerelve. Az iregszemcsei kísérleti gazdaságukban ettől az időtől kezdve kiemelten foglalkoztak az olajos magok (elsősorban napraforgó és szója) nemesítésével. Az ebből a gazdaságból kifejlesztett kutatóintézet a hazai olajosmag-nemesítés még jelenleg is egyik legjelentősebb bázisa. A háborús konjunktúra Az 1930-as évek második felétől egyre jobban éreztette hatását a közeledő II. világháborúval összefüggő gazdasági konjunktúra. Az általános gazdasági fellendülés következtében a növényolajiparban is újabb beruházások és rekonstrukciók valósultak meg. A koncentrált nagyüzemek mellett ismét életképesek lettek a középüzemek, és gombamódra szaporodtak az olaj ütők is. Újabb, immár korszerű, extrakciós üzemek létesültek (Rákospalota, Kőbánya). A hazai olajosmag-termesztés növelésére a nagyipar termeltetési szerződéses rendszer kialakítását kezdeményezte. Ezt a napraforgó-, a repce-, a len- és a ricinusmagvakra terjesztették ki. A növényolajipar ügynökei országszerte felvásárolták a tökmagot is. A termelési szerződést kötő gazdaságoknak nemesített vetőmagot adtak, és a melléktermékként kinyert sajtolt olajmagpogácsát, illetve extrahált darát visszaadták. Mindezek hatására az olajosmag-termesztés mértéke jelentősen növekedett. 1938-ban 50 ezer tonna, 1942-ben pedig 210 ezer tonna olajmagot termeltek. Az országban ebben az időben mintegy 700—800 növényolaj üzem működött. Ezek közül 7 gyár (Rákospalota, Kőbánya, Újpest, Csepel, Erőtakarmánygyár, Győr és Pécs) rendelkezett extrakciós berendezéssel, 42 pedig csak sajtolással foglalkozott. A többi üzem olajütő volt. A háború utolsó évében az ország olajmag-feldolgozó kapacitása (az összes üzemet figyelembe véve) kb. napi 1000 tonna volt, de a sok száz olajütő jelentős mennyiségű olajat hagyott vissza a kisajtolt pogácsában. 1940-ben a háborús készletgazdálkodás során létrehozták a Magyar Növényolajgyárak Egyesületét, amely mintegy 600 olajgyártással foglalkozó üzemet tartott nyilván. A nagyüzemek jelentősen fejlődtek. A Hutter és Lever Rt. 1936-ban megvásárolta a Flóra Első Magyar S tear ingyertya és Szappangyár Rt. részvényeit, és ezzel a hazai szappangyártó kapacitás nagy része a cég tulajdonába került. A rákospalotai olajgyárban még abban az évben megkezdték a sztearingyertya gyártását a Flóra-gyárból áttelepített gépekkel. 1940-ben a rákospalotai olajgyár jellemző termelési adatai: napraforgóolaj 2424 tonna, lenolaj 1252 ton-
