Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 263 etázssajtolókkal préselték a lenmagból az olajat. Naponta 100—120 tonna lenmagot dolgoztak fel. A technikai finomítóban kénsavas nyálkátlanítással repceégőolajat állítottak elő. Ugyancsak itt tisztították a lenolajat is, amelyet a kencefőző üzemeknek adtak el. A pogácsamalomban megőrölték a len- és repcegyárból származó olajpogácsát, hogy az takarmányként értékesíthető legyen. A gyár vezetői, mint a többi gyáré is, a háború győzelmes befejezésére számítva nagy befektetéseket hajtottak végre. Jelentősen bővítették a telephelyet, s emellett a cég megvette a Gebrüder Alberding Chester Neuburgi Repcegyárát, megvásárolta az Ottoman Oil Company, Smirna gyárat, és egy lembergi olajgyár is a tulajdonába került. 191 7-ben engedélyt kaptak új extrakciós üzem létesítésére. Építését rövidesen meg is kezdték 12 db Borsig típusú, battériás rendszerű extrakciós berendezéssel és a hozzájuk csatlakozó aprító-, szállító- és szárítóberendezésekkel. Üzembe helyezésére azonban csak a háború befejezése után került sor. Az étolajgyár 1918-ban kezdett működni. A gyártás technológiája megegyezett a nemrég még általánosan alkalmazott szakaszos finomítási eljárással. Az üzem termelése napi 10 tonna étolaj volt. Kísérleteztek repceétolaj gyártásával is, de azt nem tudták eredményesen ízteleníteni, s ezért gyártásáról lemondtak. A nyírbátori Báni Gyártelepen is jelentős fejlesztések történtek. Itt is megkezdték az extrakciós olajgyár beruházását. Az új gyárhoz egy hamburgi cégtől vásárolták az alapvető berendezéseket. Abban az időben a Bóni Gyártelep és Mezőgazdasági Rt. üzletköre a következő volt: szeszgyártás, szeszfinomítás, szeszdenaturálás, napraforgó-, repce- és tökmagolaj-gyártás, olajfinomítás, étkezési (napraforgó- és tökmag-) olajok, ipari olajfinomítványok (repce), rnosó- és pipereszappan gyártása, világítási erőtelep és áramszolgáltatás, mezőgazdasági termékek, állattenyésztés és szőlőgazdaság. A Hutter József Vegetálművek Szappan és Növényzsírgyár Rt. is tovább terjeszkedett, és 1917-ben magába olvasztotta az Elida Rt.-ot. Az élelmiszeripari fejlődésre jellemző, hogy 1918-ban a kormányzat az egész iparra kiterjedő tudományos, kutató és oktatási célú intézményt alakított Országos Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet néven. A hanyatlás és a konszolidáció időszaka Az 1. világháború és annak következményei miatt 1919—1920-ban növényolajiparunk is válságos helyzetbe került. A háború alatti glicerin (a dinamit alapanyaga) és növényi zsiradékok iránti nagy kereslet hirtelen visszaesett. A hadiipari termelés leállt, a belföldi fogyasztás ismét a hagyományos sertészsír felé fordult. Igen nagy hátrányt jelentett az is, hogy a háború vége felé számos üzem elhasználódott állapotban volt, a készletek kimerültek, és a megkezdett vagy
