Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
238 Édesipar Bonbonok mártása csokoládémi A cukrászipar szervezetei és helyzete a XIX. században A Budapesti Történeti Múzeumban őrzött cukrászati emlékek szerint a pestbudai cukrászoknak már az 1800-as évek elején volt szakmai szervezetük. A feltételezések szerint 1872-ig, az első ipartörvény megjelenéséig működött a szervezet, amely az emlékek tanúsága szerint Magyarországon az első cukrászszervezet volt, és tanoncképzéssel is foglalkozott. Az nem állapítható meg, hogy milyen volt a közigazgatásban betöltött jogállása. Az 1851. április 1-én hatályba lépett ideiglenes iparrendtartás a magyarországi cukrászokat és csokoládékészítőket az engedéllyel működhető iparok közé sorolta. Az ipar gyakorlásához szakmai képesítés megszerzését és hat vándorlással eltöltött évet kellett igazolni. Az 1859-ben megjelent új iparrendtartás a cukrászipart újból a szabad iparok közé sorolta. Mindenki gyakorolhatta, aki az általános feltételeknek megfelelt, és ezen szándékát bejelentette a hatóságnak. E rendtartás nem írta elő például a tanoncképzést, de a pest-budai cukrászszervezet ezen idő alatt is folytatta azt. Az 1872-ben életbe lépett első ipartörvény elrendelte valamennyi céh és ipari szervezet megszüntetését, és helyettük új típusú, az ipartörvény rendelkezéseinek megfelelő társulásokat lehetett alakítani. Ettől kezdve a második ipartörvény megjelenéséig, 1884-ig, nem volt a cukrászoknak ipari szervezete.
