Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
216 Cukoripar rültek. A forint bevezetése után a Magyar Nemzeti Bank a forgótőkehiány pótlására folyósított kölcsönt. 1945-ben a cukorellátást a kormány központilag szervezte, a gyáraktól a cukrot a Pénzügyminisztérium vásárolta fel. A befolyt ellenértéket a cukorgyárak közös pénztárába gyűjtötték, és a termeléstől függetlenül osztották el a következő év feldolgozási költségeinek fedezetbiztosítására. Az 1946/1947. évi termelésű cukrot a cukorgyárak már saját szervezetük útján hozhatták forgalomba, többségük a korábbi gyakorlatnak megfelelően a Magyar Általános Hitelbank Rt. cukorosztályát bízta meg ezzel. A melléktermékek termelői járandóságot meghaladó hányadának tetemes részére ugyancsak kötött gazdálkodás vonatkozott. A melaszt a Magyar Szeszegyedárusági Igazgatóság, a szeletet a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ igényelte, szabott áron. A megmaradó részt a cukorgyárak kompenzációs üzletek lebonyolítására igyekeztek felhasználni, mivel ezen az úton olyan árukat is be lehetett szerezni, amelyeket pénzért nem lehetett kapni. A melasztartályok alján évek alatt felgyülemlett nyerscukoriiledék nemcsak egyes gépek beszerzéséhez, építési feladatok megoldásához segített hozzá, hanem a dolgozók számára ruha- és élelmiszersegélyek juttatásához is. Egyre nagyobb gondot okozott a cukorrépamag beszerzése. A belföldi termelés a szükségletnek csak néhány százalékát fedezte, a korábbi készletek kimerültek. A hiányzó mennyiség beszerzésére a Magyar Nemzeti Bank 1947-ben devizát biztosított, és a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete túlnyomó részben amerikai, kisebb mennyiségben nyugat-európai magot szerzett be. A répamaghiány miatt a Magyar Cukortermelők Országos Szövetségével 1948-ra kötött érdekképviseleti megállapodás, valamint a cukorrépa-termesztéssel kapcsolatos egyes kérdések szabályozására 1948-ban kiadott kormányrendelet már a répatermesztést korlátozó intézkedéseket is tartalmazott (egy termelővel legfeljebb ötholdnyi területre lehetett szerződést kötni). A leszerződött terület még így is 113 ezer hektárt ért el, amelyből 90,5 ezer hektár maradt meg. Ennek répatermését azonban már az államosított cukorgyárak dolgozták fel. A cukorgyárak államosítása, műszaki helyzete Cukorgyáraink az államosítást megelőző időben — a Patzenhofer család tulajdonában levő Ácsi Cukorgyárat kivéve — részvénytársaságként működtek, többségük budapesti központtal. Ezek a következők voltak: Alföldi Cukorgyár Rt. (Sarkadi Cukorgyár); Fejérmegyei Cukorgyár Rt. (Ercsi Cukorgyár); Hatvani Cukorgyár Rt.; Leipziger Vilmos Szesz-, Élesztő- és Cukorgyára (Óbudai Cukorgyár); Magyar Cukoripar Rt. (Selypi és Szerencsi Cukorgyár); Mezőgazdasági ipar Rt. (Kaposvári Cukorgyár és bérletként az egyébként állami tulajdonú Mezőhegyesi Cukorgyár); Petőházi és Nagycenki Cu