Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
212 Cukoripar lépett előtérbe. 1939-ben a cukortermelés 58%-a volt (normál- és finomított) kristálycukor, 41%-a a kockacukor-finomítvány és 1 %-a a porcukor. A melaszcukortalanítás 1921-ben megszűnt, előnyösebb volt a szeszgyári értékesítés. Említésre méltó eredmény született a répanemesítésben is, két új, bevált répafajta, a Béta C—242 és a Béta Y—19 létrehozása (Sedlmayer Kurt, Sopronhorpács, 1936) után megkezdődött a répamagexport is. A munkakörülmények alakulása A nagy világgazdasági válság a cukoripar dolgozóit is erősen sújtotta, jelentős létszám- és bércsökkentések voltak. A megélhetési viszonyok romlása nem is magas szintről indult el. Az egész magyar iparra vonatkozó számítások szerint ugyanis az egy munkásra jutó reálbér az 1927 és 1929 közötti csúcsponton is mintegy 20%-kal maradt el az I. világháború előtti szinttől. 1934 és 1937 között további 15%-os csökkenés következett be a válság előttihez képest is. A cukorgyárak ugyanakkor a válság alatt és után is átlagosan jelentős nyereségeket értek el. A II. világháborús korlátozások során már 1939 őszén hatályon kívül helyezték a napi nyolcórás munkaidőt és a fizetett szabadságot biztosító 1937. évi törvényt. Az alacsony bérek miatt nagyobb sztrájk 1936-ban, 1937- ben és 1938-ban Mezőhegyesen volt, 1939-ben a cukorgyárakat hadiüzemekké nyilvánították. Cukoripari szakmunkásképzés továbbra sem volt. A műszaki irányító dolgozók többnyire ún. felső-ipariskolát végeztek (technikusok voltak), és a viszonylag kevés gépész- és vegyészmérnökkel együtt a cukorgyártást a gyakorlatban sajátították el. Az akkori Műegyetemen a vegyészmérnök hallgatók a cukoripart még a Mezőgazdasági kémiai technológia c. tárgy keretében ismerték meg. Ez is tükrözi azt a két világháború közt még fennálló felfogást, amely a cukoripart, az élelmiszeriparnak a malomipar után legjelentősebb ágát a mezőgazdasági iparok közé sorolta. A cukorgyártási gyakorlat során elmosódnak a szakképzettség határai, a gépészeti, a vegyészeti, az elektromos, a technológiai, a gazdasági stb. ismereteket egyaránt meg kellett szerezni, így sokoldalú szaktudás alakult ki. Ennek alapján a cukorgyári gyakorlattal rendelkező szakemberek nemcsak más iparban álltak jól helyt, de a kivándorló cukorgyári mérnökök, technikusok, szakmunkások egyaránt nagy elismerést szereztek a külföldi cukorgyárakban. A húszas évek közepén a szolnoki szakértők sikeresen vettek részt a Szolnoki Cukorgyár Rt. érdekeltségében alapított angliai cukorgyár létrehozásában, üzembehelyezésében, teljes műszaki, gazdasági irányításában, sőt répaterületének kialakításában is. 1933 és 1938 között az első török cukorgyárak üzembehelyezéséhez Selypről kértek 10 szakembert, akik szintén öregbítették a magyar cukoripar jó hírét. A cukoripari vállalatok továbbra is rendelkeztek saját gazdaságokkal (első
