Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
210 Cukoripar A világgazdasági cukorár-ingadozás és a gazdasági válság a magyar cukoripart is arra késztette, hogy a cukorgyártás jövedelmezőségét minden lehetőség ellen biztosítsa. Ezért 1937. november 18-án Budapesten a 12 cukoripari vállalat 1938. szeptember 1-től, 1944. július 31-ig szóló időtartamra kartellmegállapodást kötött. E szerint a hazai cukorfogyasztókat akként látják el, hogy a megállapodó cégek mindegyike jogosult és köteles a belföldi cukorfogyasztás ellátásában a részére kontingensként megállapított százalékkal részt venni. Ez független az általuk az egyes években ténylegesen termelt cukormennyiségtől. A kontingenst egymás közt — a Magyar Cukorgyárak Bizottságának Ügyvivősége néven választott 16 tagú vezetőségnek történt előzetes bejelentés után — átruházhatták, de csak az előállható fuvarkülönbözet kiegyenlítésével. A kartellmegállapodás fenntartotta az 1931. április 1-től érvényben levő répakatasztert. Ennek értelmében a megállapodó cégek kötelesek voltak a répakataszterben megállapodott répamennyiséget a meghatározott termelőktől, meghatározott ár és feltételek mellett átvenni. A lehetséges exportot újabb nemzetközi megállapodás, az 1937. május 6-i londoni egyezmény szabta meg. A belföldi cukorkereslet csak a győri program (1938. március) meghirdetése után kialakult háborús konjunktúra, és az 1938. novemberi 18%-os árcsökkenés Cukorgyári erőtelep: turbógenerátor-gépegység (Lehrbaum felvétele)
