Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 201 koripar képviselői, hogy a hazai piacot megvédjék az erős osztrák importtal szemben, indítványozták, hogy a monarchián belül Magyarország és Ausztria egymás közti forgalmában is vessék ki a brüsszeli egyezmény által is engedélyezett 6 korona vámot (surtax). Végül is 1907-ben csak 3,5 koronás átutalási illeték beszedését engedélyezték. A kiviteli jutalmak eltörlése nem érintette hátrányosan a magyar kivitelt, iparunk a természetes fejlődés útján is helytállt, termékeink az eddigi piacokon kívül a világ legtávolabbi részeibe, pl. az USA-ba, Indiába és Japánba is eljutottak. Az 1888 utáni első évek nehézségeit leküzdve a századforduló után a hazai cukorgyárak már a magyar ipari és gazdasági élet jelentős tényezőivé váltak. Nagy nyereségeket értek el. ez pedig lehetővé tette az állóeszközök szinte rendszeres bővítését, korszerűsítését és az alaptőkéhez viszonyítva igen nagy (rendes, rendkívüli vagy rejtett) tartalékalapok képzését. Részvényeiket a tőzsdén magas árfolyamon jegyezték, átlagosan 8—10%-os osztalékot fizettek. 1914 elején, az I. világháború kitörése előtt, még cukorértékesítési nehézségeink voltak a Kubából beáramló olcsó cukor miatt, ezért engedélyezte az állam a nyerscukor forgalomba hozatalát. Mivel nem számítottak a háború elhúzódására. a további készletapasztás érdekében a nyerscukrot szeszgyártásra és takarmányozásra is lehetett használni. A kereslet egyre nőtt, az árak emelkedtek, s amikor az állam ezeket maximálta, kitört a felvásárlási láz. 1915 1916-ra viszont munkaerőhiány miatt bekövetkezett a répatermelés és ezáltal a cukorgyártás hirtelen visszaesése, az 1914/1915. évinek 34%-ára. A répatermelési hadipótlék bevezetése nem segített sokat, ezért 1916-ban létrehozták a Cukorközpontot, amely zár alá helyezte a cukorkészleteket, szabályozta az elosztást, és bevezette a jegyrendszert. így azonban csak a fogyasztást sikerült csökkenteni, a termelés nem nőtt. 1916-ra volt ugyan csekély javulás, de 1917/1918-tól a termelés még erősebb visszaesése jellemző. A háború természetesen a gyári munkában is nagy nehézségeket okozott (pl. szén- és répaszállítási problémákat, hadifoglyokkal csak részben áthidalható munkaerőgondokat). így általában csak csökkentett üzemeltetésre volt lehetőség (pl. két diffúziós telep helyett egy használatára). A Tanácsköztársaság első intézkedései között szerepelt a gyárak, köztük a cukorgyárak államosítása. A vezetést, illetve az ellenőrzést termelési biztosra és négytagú munkástanácsra bízták. A munkásosztály helyzetét jelentősen javító reformok születtek. Erőteljes intézkedéseket tettek a répatermelés fokozására is. A ma is meglevő gyárak közül Sarkad már 1919. április 16-án, Mezőhegyes május 2-tól, Szolnok július végétől intervenciós megszállás alá került, míg Szerencsen ez átmeneti volt (1919. május 1.—június 3.). Az 1919 1920. évi kampány idejére a többi cukorgyár is újra tőkés tulajdonba került. 12 gyárunk maradt a demarkációs vonalon belül, de ebből csak hét üzemelt, mert az aránylag kis mennyiségű répát célszerűen ezekhez irányították át feldolgozásra, utólagos elszámolás mellett.
