Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 199 Lj cukoradótörvény, nagy fellendülés az I. világháború kezdetéig 1888. augusztus 1-én életbe lépett az 1888. évi XXIII. te., a már korábban sürgetett és nagyon várt új cukoradótörvény. Ez már nem a nyersanyagot, hanem a készárut adóztatta meg. így az adózás nem növelte az alacsonyabb cukortartalmú magyar répa hátrányát. Megszüntette a kiviteli adó-visszatérítést, és nyílt kiviteli prémiumot vezetett be. A cukorgyáraknál pénzügyi ellenőrző szervezetet hoztak létre: pénzügyőri szakaszt, cukorgyári ellenőrzést. Az új cukoradótörvény nyomán valóságos cukorgyárépítő mozgalom indult meg. és a századfordulóig kilenc új. nagy. korszerű cukorgyár kezdte meg termelését. (A ma is meglevő hazai cukorgyárak közül 1889-ben Hatvan. Mezőhegyes. Szerencs. 1890-ben Selyp. 1894-ben Kaposvár. 1895-ben Sárvár.) Az I. világháborúig 31-re nőtt a cukorgyárak száma. 1912-ben indult be Ercsi és Sarkad, 1914-ben Szolnok cukorgyára. A szerencsi és a botfalusi gyárat a kor neves cukortechnológusa. Carl Steffen tervezte. Az előbbi — az akkor legnagyobb cukorgyár és finomító — nyolc hónap alatt épült fel! A kormánynak a cukoradó-bevétel növelése végett érdekében állt a cukorgyárak létesítésének támogatása és ezzel összefüggésben az egyre méhülő mezőgazdasági. főként gabonatúltermelési válság miatt a cukorrépa-termelés kiterjesztése. E téren döntő fordulat volt rendkívüli vasúti tarifakedvezmény biztosítása a cukorrépa és a cukor szállítására. A répabeváltási ár független lett a szállítási költségektől, így egészen távoli vidékeket is be lehetett kapcsolni a répatermelésbe. A cukorrépa-termelés és a cukorgyártás területi féloldalassága megszűnt. 1887-ben még 8, 1894-ben már 51 vármegyében termeltek cukorrépát. Az állam élővízcsatomát építtetett a mezőhegyesi birtokon létesülő gyár vízellátására, és több cukorgyár alapítását is segítette kedvezményes kölcsönnel (pl. a szerencsi gvár építését iparilag elmaradott és szőlőfiloxérával sújtott zempléni térség miatt). .Az új cukorgyárak már nem döntően osztrák érdekeltségűek voltak. Behatolt a német finánctőke (Magyar Cukoripar Rt., Botfalu, Szerencs) és utat tört a magvar nagvipari tőke is. A Nagysurányban már részes Hatvani-Deutsch család pl. saját hatvani gyárépítésén kívül részt vett a sárvári és az oroszkai cukorgyár alapításában is. Fokozta hazai gyáralapító tevékenységét — hazai finánctőkeként — a Magyar Általános Hitelbank is. Már a Magyar Cukoripar Rt. alapításába is bekapcsolódott, majd megalapította a Mezőgazdasági Ipar Rt.-ot, amely felépítette a Kaposvári Cukorgyárat és átvette a Mezőhegyesit. A magyar és a német nagvtőke részesedése egyaránt 1 3 lett, az osztrák tőke tehát veszített korábbi pozíciójából. A magyar cukoripari vállalatok igazgatóságában jellemző módon a maavar ipari és banktőke, osztrák és német tőkések ültek, de nem hiánvoztak a komoly befolyást, összeköttetéseket biztosító földbirtokos arisztokrácia képviselői sem. Az új gyárak alapításával és a régiek bővítésével a magyar cukoripar az 1889—
