Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
198 Cukoripar A Petőházi Cukorgyár ma (HUNGEXPO felvétele) cukoriparunk tehát nagy gyárakban összpontosult, a kisebb gyárak megszűntek. Akkoriban hazánk gyárai érték el a világ valamennyi répacukorgyára közt a legnagyobb átlagtermelést. 1868 után azonban a hazai gyárak összes répafeldolgozása csak 0,25 millió tonnával nőtt, Ausztriáé 2,4 millióval. Cukortermelésünket Belgium is kétszeresen haladta meg. Hazánkban a cukorfogyasztás az 1883-tól számított utolsó öt év átlagában évi 2,92 kg/fő értékre emelkedett, de Európában így is az utolsók között volt. Nagy-Britanniában például ez az adat több mint tízszeres volt. 1887-ben a hazai gyárak termelése a magyar fogyasztást már 85%-ban fedezhette volna. Termelésünk 80%-át fogyasztották el a monarchián belül, a 20%ot exportáltuk. A hazai cukoripar akkori nehéz gazdasági helyzetét, pangását a természetes körülmények mostohább volta — pl. a gyengébb répaminőség, a drágább tőke, fuvar, gép, a kedvezőtlen adózás — mellett elsősorban az osztrák cukoripar nagy versenyének tulajdonították. E megállapítást annyiban kell pontosítani, hogy valójában osztrák cukorgyárosok egymás közötti versenyéről volt szó. A 11 gyár megszűnésének és a cukoripar gazdasági pangásának következményeit azonban mindenképpen a magyar gazdasági életnek kellett viselnie. Ugyanakkor a munkások ezrei vesztették el keresetüket.
