Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
194 Cukoripar kor nyeredéke 1887/1888-ra 9,85%-ra emelkedett. A gyárak répaszükségletük egyharmad részét termelték saját gazdaságukban. A répamagot továbbra is importálták, csak egy gyár, a diószegi foglalkozott 1877-től répamagtermesztéssel. A technikai fejlődés mértéke 1868 és 1887 között vitathatatlanul igen nagy volt. Gyáraink technikai felszereltsége közvetlenül az osztrák üzemekét követte. Sikeres találmányunk, a répaúsztató az egész cukortermelő világban gyorsan elterjedt. A monarchia cukortechnológiai fejlődésének jellemzői 1878/1879-ig: a Frey— Jelinek-féle meszes létisztítás elterjedése, a csontszénfelhasználás nagyfokú csökkenése, a Robert-féle diffúziós lényerés térhódítása, a lésajtolásos lényerés visszaszorulása, az iszapsajtók javítása, az iszap leédesítése, a sűrűié szálpróba helyett kristályosodásig való befőzése, a cukorhozam növekedése és a melaszhányad csökkenése. 1878—1879 után: a diffúziós edények tökéletesítése, a gőzfelhasználás csökkentése, a bepárló- és főzőkészülékek javítása, a csontszénhasználat részleges kiküszöbölése a nyerscukorgyárakban, centrifugák alkalmazása az I. terméknél és a melaszcukortalanítás bevezetése. A gőzgépek száma 1887—1888-ig 137-re emelkedett 1297 lóerős összteljesítménnyel. A már nemcsak gőzgépmeghajtásra, hanem technológiai célú gőz termelésére is szolgáló gőzkazánoknak nemcsak a fűtőfelülete nőtt meg, hanem korszerűbbek is lettek. Udvari répahaz vasúti- es szekérrakodóval a Riedinger-fele úsztató csatornákkal (keresztmetszet) Udvari répaház vasúti és szekérrakodóval a Riedinger-féle úsztatócsatornákkal (keresztmetszet)
