Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR 181 A Debreceni Kenyérgyár, 1977 A fejlesztés eredményeként 1980 végéig az 1953-ban még 3600-nál több üzem egyharmadára csökkent, ugyanakkor a termelőegységekre jutó napi kapacitás 1,5 tonnáról 8,5 tonnára növekedett. 1980-ban az üzemek 16%-a lisztsilóval volt ellátva, a 39 folytonos üzemű kenyértermelő vonalon termelték a kenyér 12%-át. Kilenc folytonos vonalon termeltek zsemlét, kiflit és siózsemlét, két folytonos vonalon finomárut. A korszerű, mozgó sütőfelületű kemencék részaránya 41% volt. Ezzel számottevően javult a termékellátás, bár a hétvégi előresütést nem lehetett teljesen felszámolni. Javította az ellátást a napi többszöri áruszállítás és Budapesten — kijelölt helyeken — a vasárnapi ellátás bevezetése is. A sütőmunkások életkörülményeinek javítása érdekében az iparág folyamatosan lehetőséget kapott kedvezményes bérfejlesztésre. Növekedett az egyéb szektor — az ipari, a mezőgazdasági szövetkezetek, az áfészek és a magánipar — termelése, nemcsak a kisebb településeken, hanem a városokban is. Előbb a sütőipari termelés koncentrációja során leállított, de üzemeltetésre még alkalmassá tehető üzemek beindításával, később új üzemek építésével is segítették a lakosság jobb ellátását. Termelési feladatok, szállítás Az ipar elsődleges feladata, hogy naponta elegendő mennyiségben, megfelelő választékban kifogástalan kenyeret és péksüteményt készítsen és szállítson. Emellett részt kell vennie abban a munkában is, ami az egészséges táplálkozás érdekében, táplálkozási szokásaink megváltoztatásáért és néhány betegség diétás gyógyításáért ráhárul.
