Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
170 SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR rendezések és felszerelési tárgyak nagybani beszerzésével foglalkozott. Volt lapátgyára és egyes külföldi gépgyártók vezérképviseletét is ellátta. Budapesten 1921-ben engedélyezték, hogy a kenyérsütő iparosok kiegészítő termékként zsemlét is süssenek. Vidéken jobb volt a lisztellátás, egyes városokban és községekben ekkor már nem korlátozták a zsemlesütést. A háború utáni rossz gazdasági helyzet és a nehéz megélhetési viszonyok arra késztették a főváros vezetőségét, hogy a Községi Kenyérgyárat tésztagyártó üzemrésszel bővíttesse. Az 1922-ben meginduló, napi 0,6—1,0 tonna száraztésztát termelő, gépesített üzem kielégítette a fővárosi intézmények igényét, és némileg szabályozta a száraztésztafélék árának alakulását is. A későbbiekben, de különösen a gazdasági válság idején a tésztaüzem és a kenyérgyár egyaránt komoly versenytársa volt a magániparnak. Ezért a sütőiparosok és érdekképviseleti szervük, az ipartestület éveken át mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa a kenyérgyár és a tésztaüzem veszélyességét, a termelés fölöslegességét, és az üzemek leállítására bírja a főváros vezetőségét. Sokéves előkészület után, 1921-ben megnyílt Budapesten a Magyar Sütőmunkások Termelőszövetkezetének üzeme. A sütöde kétkemencés, gépesített, a munkakörülmények higiénikusak — írták a korabeli lapok. Az üzem az államosításig működött. Községi Kenyérgyár tésztaüzeme, 1925
