Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR 163 Községi Kenyérgyár, 1910 munkások körében nagy volt az elégedetlenség: munkabeszüntetések, tiltakozások, sztrájkok követték egymást. A kenyéruzsora megfékezésére már 1903-ban hatósági sütőüzem létesítését határozta el a főváros vezetősége, de a végleges döntés csak 1907-ben született meg. A közgyűlés határozata alapján 11 hónap alatt megépítették Budapest Székesfőváros Községi Kenyérgyárát, a jelenlegi Fővárosi Kenyérgyárat, ami már 1909 augusztusában megkezdte termelését. Indulókapacitása napi 25 tonna volt, ami a budapesti kenyérszükséglet mintegy 4—5%-ának felelt meg. A gyár létesítésének hármas célja volt: egészséges versenyt támasztani a sütőiparban azzal, hogy korszerű üzemben, jó minőségű, olcsó kenyér gyártásával, tiszta, egészséges, gépesített műhelyek kialakítására kényszerítse a pékeket, továbbá befolyásolni az árak alakulását, és végül rendkívüli viszonyok esetében kenyeret juttatni az arra rászorulóknak. A hatósági kenyérgyár alapítását a magánipar és az ipartestület nagy ellenállással fogadta és mindent elkövetett, hogy a vállalkozást megakadályozza. A munkásmozgalom vezetői azonban kedvezően ítélték meg az elgondolást. Az európai szinten is korszerű kenyérgyárat a bécsi Werner és Pfleiderer cég gépeivel és kemencéivel szerelték fel. A gyárat 10 db két sütőterű, kihúzható sütőlapú gőzkemencével látták el. Ilyen kemencéből 1911-ben 10-et,
