Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
152 Malomipar velődési Minisztérium 1984-ben országos gyűjtőkörű szakmúzeummá nyilvánította. A Malomipari Múzeum állandó kiállítását öt szinten rendezték be. A csaknem 750 m2 alapterületű kiállítótérben több mint 300 tárgy és eszköz, 60 tabló, sok száz ábra, kép és dokumentum szemlélteti a malomipar fejlődésének teljes keresztmetszetét, az őskori kezdetleges őrlőeszközöktől a mai korszerű nagymalmok létrejöttéig. Kiemelt helyet kaptak azok a találmányok és műszaki megoldások, amelyek az őrlési technológiát forradalmasították, és a magyar malomipart a múlt század második felében világhírűvé tették. A gabonaipari vállalatok az Országos Műemléki Felügyelőség közreműködésével helyreállítottak és az utókor számára korhű állapotban üzemképesen fenntartanak néhány jellegzetes vidéki kismalmot. Ilyen a túristvándi, a nagybörzsönyi, az örvényesi, a csopaki és a velemi vízimalom, a békéscsabai és kiskunhalasi szélmalom, valamint a tarpai szárazmalom. A gabonaiparon kívül más intézmények (múzeumok, idegenforgalmi szervek) kezelésében is vannak ipari műemlékként helyreállított malmok. így például járgányos- és tiprómalom Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, vízimalom és szárazmalom Orfűn, szárazmalom Szarvason, szélmalom Kiskundorozsmán, Kiskunfélegyházán és Tésen, vízimalom Zalaegerszegen a Göcseji Falumúzeumban. Az ipartörténeti emlékként 1964-ben helyreállított túristvándi vízimalom Forrás: a Mezőgazdasági Múzeum adattára
