Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 139 vábbá 6000 tonna hántolt borsót és árpát állítanak elő. A keveréktakarmányok, koncentrátumok és egyéb készítmények gyártása a mezőgazdasági üzemekben folytatott kooperációs termeléssel együtt évente mintegy 3,4 millió tonnát tesz ki. A gabonaipar export- és importtevékenységét bizományosi szerződés alapján az AGRIMPEX Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat bonyolítja. A gabonagazdálkodás egyik lényeges elve, hogy elsődlegesen a hazai igényeket kell kielégíteni, és csak a többletek exportálhatok. Importálni kell viszont a hiányzó árukészleteket. A gabona termelésének fejlesztésével összefüggésben egyre jelentősebb a két fő termény: a búza és a kukorica exportja. Import szempontjából eddig még rendszeres volt a belföldi ellátáshoz szükséges rizs, továbbá a takarmánygyártás alapanyagigényét kiegészítő növényi és állati eredetű fehérjetakarmányok behozatala. A főbb tevékenységek felsorolása is utal azokra a kiterjedt belföldi és nemzetközi kapcsolatokra, amelyek a gabonaipar teljes tevékenységi körének eredményes betöltése és ellátási kötelezettségeinek teljesítése szempontjából alapvető gazdasági érdekeket jelentenek. A gabonaipar műszaki fejlesztése A mezőgazdaság szocialista átszervezése után végrehajtott gazdaságpolitikai és átfogó termeléstechnikai intézkedések hatására a gabonatermelés a mezőgazdaság egyik legfejlettebb és legjövedelmezőbb ágazatává vált. A búza hektáronkénti terméshozama már 1965-től meghaladta a 2 tonnát. A termés további növekedésének eredményeként a hatvanas évek végén a korábbi importot felváltotta a rendszeres gabonaexport. A búzatermelés gyors növekedését a fejlett agrotechnikai módszerek bevezetése és a gépesítés mellett a megfelelő fajtakiválasztás tette lehetővé. 1957-ben még a jó minőségű, de viszonylag kis hozamú bánkúti búzák foglalták el a vetésterület 76%-át. 1961-től rohamosan tért hódítottak és mindjobban kiszorították a köztermesztésből a hazai búzákat a különféle minőségű külföldi intenzív búzafajták. Az 1967—1968-as gazdasági évben az ország vetésterületének már 75%-án a bőven termő, szovjet származású Bezosztája búzát termelték. Később fellendült a hazai búzanemesítés, és ennek következményeként megjelentek a jó minőségű és bő terméshozamú martonvásári MV és szegedi GK jelzésű új magyar búzafajták. A búza termésátlaga 1984-ben hektáronként már 5,4 tonna felett volt, ami több mint háromszorosan haladta meg az 1951—1955 közötti időszak évi 1,5 tonna átlagos terméshozamát. Hasonló eredményt hozott a kukoricatermelés fejlesztése. A hektáronkénti terméshozam az 1951—1955. évi átlag 2,1 tonnával szemben 1982-ben már elérte a 6,9 tonnát. A gabonafelvásárlás és ezzel együtt a csúcstárolási készlet növekedése követ
