Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
136 Malomipar irányban is kereste az őrlési technológia egyszerűsítésének lehetőségeit. Ilyen volt az ütköztetéses őrlés a veszprémi malomban, ahol hengerszékek mellett röpítőgépek működtek. Kísérleteztek a roppantásos őrléssel is, amelynek lényege, hogy a magbelsőt úgy porhanyítják nyomással, hogy a héj lehetőleg ne aprózódjon. Ha e kísérletek céljai a gyakorlatban közvetlenül nem is valósultak meg, mégis hasznosak voltak, mert hatást gyakoroltak a hagyományosnál egyszerűbb, ún. rövid őrlés kialakítására. A kutatóintézet rendszerbe foglalta a kutatások és a fejlesztések addigi eredményeit, és elkészítette a rövid őrlés típustechnológiai irányelveit. Az ötvenes évek végén a kutatóintézetnek egyre jelentősebb szerepe lett az új gépek tervcéljainak kijelölésében, a gépek kimérésében és minősítésében is. Az általános műszaki fejlesztés legfontosabb eredménye a malomipar villamosítása volt. Az elavult és rossz hatásfokkal dolgozó gőzgépeket, gázgenerátorokat és belső égésű motorokat leszerelték, és helyettük villanymotorokat és transzformátortelepeket építettek be. A villamosítási program végrehajtása az ötvenes évek elején kezdődött, és 1967-ig teljesen megvalósult. Az energiafelhasználás csökkentése érdekében hatékony intézkedések történtek az energiagazdálkodás racionalizálása terén is. Ezt szolgálta a hengerszékek és a közlőművek gördülőcsapágyazása, az üresjárási teljesítmény csökkentése motorcserékkel, a fázisjavító kondenzátorok beállítása, a közlőműves szíjhajtások és csúszógyűrűs motorok kicserélése, a kiscsoportos és az egyedi meghajtás alkalmazása az átszerelt malmokban. Az ellenőrzés hatékonyságának fokozása céljából villamos mérő és regisztráló műszereket szereltek fel, és megszervezték a villamos berendezések tervszerű megelőző karbantartását. E nagyszabású villamosítási és energiagazdálkodási program szervezője és végrehajtásának irányítója Gáthy György (1899—1975), a Malomipari Igazgatóság főenergetikusa volt. Az őrlési kapacitás korszerűsítésének keretében 1951 és 1960 között 72 malom teljes átszerelését hajtották végre úgy, hogy ezáltal a korszerűsített üzemek együttes teljesítőképessége több mint 40%-kal bővült. Előrelépés történt a bolti forgalomba kerülő kis egységű liszt és rizs csomagolásának gépesítése terén is. A malomipar racionalizálása és fejlesztése révén az iparág éves átlagos kapacitáskihasználása a hatvanas években már elérte a felső határként megjelölt 75—80%-ot. Az üzemek kedvező foglalkoztatottsága következtében nőtt a munka termelékenysége, és javult az őrlési tevékenység jövedelmezősége. Sokat javult az őrlési kapacitás területi elhelyezkedése, bár maradtak még aránytalanságok. Jelentős fogyasztási központok továbbra sem rendelkeznek a körzetüknek megfelelő teljesítőképességű malommal, és ellátásukról liszt beszállításával kell gondoskodni.
