Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
114 Malomipar mi munkások nevében. A szakegylet 1906-ban Molnárok és Malommunkások címen saját folyóiratot is indított. A malomipari munkások forradalmi megmozdulásai az I. világháború kitöréséig állandóan napirenden voltak. A háború alatt erősen megfogyatkozott a szakszervezet tagjainak száma, de mozgalmuk később ismét erőre kapott. A malomipari dolgozók szakszervezete a háború vége felé az addig már 21 ezer főre emelkedett tagságának élén újból aktív vezető szerepet töltött be a munkásmozgalomban. Hanyatlás és válság a két világháború között A malomipari termelés feltételeinek változása Az 1. világháború után gyökeres változások történtek az ország társadalmi és gazdasági életében. Az 1920 júniusában aláírt trianoni békeszerződés szentesítette az Osztrák—Magyar Monarchia szétesését, és meghatározta Magyarország új határait. Az egyharmadára összezsugorodott területű önálló magyar állam létrejötte szükségszerűen megkövetelte a nemzetgazdaság szerkezeti arányainak lényeges módosítását. A monarchia széthullásakor megszakadtak a birodalmon belül sok évtizeden át kialakult szoros kereskedelmi, ipari és pénzügyi kapcsolatok. Ezzel együtt járt a vesztes háború, valamint az azt követő forradalmak bukása utáni csaknem teljes gazdasági kimerültség és dezorganizáltság. A gazdasági káoszt fokozta az 1924-ig dühöngő súlyos infláció. A mezőgazdasági és az ipari termelés a háború után alacsony szinten állt. A monarchia felbomlását követően hazánk minden átmenet nélkül erősen világpiaci kereskedelemre utalt országgá vált, a gazdasági élet teljes legyengülése viszont megbénította a külkereskedelmet. Ilyen körülmények között úgyszólván minden területen komoly ellátási nehézségek jelentkeztek. Válságos és bizonytalan volt a lakosság élelmiszer-ellátása is. A külföldi tőkeforrások megszűnése, a belső felhalmozás alacsony szintje* valamint az új helyzethez igazodó gazdaságpolitika hiánya miatt a béketermelésre való áttérés elhúzódott. Csak 1921-ben kezdődött meg a gazdasági konszolidáció, amit 1924-től mérsékelt fellendülés követett. A gazdasági élet fejlődési folyamatának az egész tőkés világra kiterjedő 1929—1933. évi súlyos túltermelési válság vetett véget. Magyarország a területváltozás következtében iparosodottabbá vált, de továbbra is agrárállam maradt. A nemzeti jövedelem növekedése a háború előtti fejlődés üteméhez képest lelassult, és szerkezete jelentősen módosult. A legerősebb iparág Magyarországon továbbra is az élelmiszeripar volt, s ha korábbi jelentőségéből veszített is, a gyáripar termelési értékének 1929-ben még 35,7%-át, 1938-ban pedig 28,8%-át képviselte.
