Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar

114 Malomipar mi munkások nevében. A szakegylet 1906-ban Molnárok és Malommunkások címen saját folyóiratot is indított. A malomipari munkások forradalmi megmozdulásai az I. világháború kitö­réséig állandóan napirenden voltak. A háború alatt erősen megfogyatkozott a szakszervezet tagjainak száma, de mozgalmuk később ismét erőre kapott. A ma­lomipari dolgozók szakszervezete a háború vége felé az addig már 21 ezer főre emelkedett tagságának élén újból aktív vezető szerepet töltött be a munkás­­mozgalomban. Hanyatlás és válság a két világháború között A malomipari termelés feltételeinek változása Az 1. világháború után gyökeres változások történtek az ország társadalmi és gazdasági életében. Az 1920 júniusában aláírt trianoni békeszerződés szentesí­tette az Osztrák—Magyar Monarchia szétesését, és meghatározta Magyaror­szág új határait. Az egyharmadára összezsugorodott területű önálló magyar ál­lam létrejötte szükségszerűen megkövetelte a nemzetgazdaság szerkezeti ará­nyainak lényeges módosítását. A monarchia széthullásakor megszakadtak a birodalmon belül sok évtize­den át kialakult szoros kereskedelmi, ipari és pénzügyi kapcsolatok. Ezzel együtt járt a vesztes háború, valamint az azt követő forradalmak bukása utáni csak­nem teljes gazdasági kimerültség és dezorganizáltság. A gazdasági káoszt fo­kozta az 1924-ig dühöngő súlyos infláció. A mezőgazdasági és az ipari termelés a háború után alacsony szinten állt. A monarchia felbomlását követően hazánk minden átmenet nélkül erősen vi­lágpiaci kereskedelemre utalt országgá vált, a gazdasági élet teljes legyengülése viszont megbénította a külkereskedelmet. Ilyen körülmények között úgyszól­ván minden területen komoly ellátási nehézségek jelentkeztek. Válságos és bi­zonytalan volt a lakosság élelmiszer-ellátása is. A külföldi tőkeforrások megszűnése, a belső felhalmozás alacsony szintje* valamint az új helyzethez igazodó gazdaságpolitika hiánya miatt a béketerme­lésre való áttérés elhúzódott. Csak 1921-ben kezdődött meg a gazdasági kon­szolidáció, amit 1924-től mérsékelt fellendülés követett. A gazdasági élet fejlő­dési folyamatának az egész tőkés világra kiterjedő 1929—1933. évi súlyos túl­termelési válság vetett véget. Magyarország a területváltozás következtében iparosodottabbá vált, de to­vábbra is agrárállam maradt. A nemzeti jövedelem növekedése a háború előtti fejlődés üteméhez képest lelassult, és szerkezete jelentősen módosult. A leg­erősebb iparág Magyarországon továbbra is az élelmiszeripar volt, s ha ko­rábbi jelentőségéből veszített is, a gyáripar termelési értékének 1929-ben még 35,7%-át, 1938-ban pedig 28,8%-át képviselte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom