Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 105 vezőtlenül alakult a munkaerő- és az energiafelhasználás is. A magasőrlési technológiának ezért csak addig volt létjogosultsága, amíg az előállított késztermékek értékesítése extraprofitot eredményezett. A lisztek számának és minőségének egységesítésére a fővárosi malmok 1891- ben ún. tipizálási egyezményt kötöttek és Budapesti új típusok néven jellegmintákat adtak ki. A további technológiai fejlesztés később már a magasőrlés egyszerűsítésére irányult. Ennek a félmagasőrlés felelt meg. amely kevesebb géppel, egyszerűbb őrlésvezetéssel, a leválasztott frakciók számának csökkentésével, több félkész termék összevonásával jó és gazdaságos termelési eredményt ért el. A magyar malomipar a múlt század végén műszaki és technológiai vonatkozásban túlszárnyalta a nemzetközi színvonalat. A hazánkban kifejlesztett vezérgépek és őrlési eljárások azóta sem változtak alapvetően, világviszonylatban ma is ezek az elvek és műszaki megoldások érvényesülnek. Monopolista jelenségek a malomiparban Hazánkban az ipari tőke felhalmozásának legfontosabb forrása és a magyar gyáripar nemzetközileg is legszámottevőbb iparága a nagymalomipar volt. ami a termelés koncentrációjának előrehaladásában megelőzte a nyugat-európai malomipart is. A Pest-Buda egyesítése utáni évtizedben újabb három nagymalom épült a fővárosban: Schmidt és Császár Gőzmalma 18"3-ban, a Gizella Gőzmalom 1880- ban, valamint Hedrich és Stransz Király Malma 1880-ban. Az 1870-es évek malomipari konjunktúrája után az 1880-as években több irányból is nehézségek jelentkeztek. Az esetenkénti rossz gabonatermés, a mezőgazdasági válság, az Európában elterjedő védővámrendszer, továbbá az olcsó amerikai gabona által támasztott verseny időnként megrendítette a nagymalmok üzleti életét. A malomipar helvzetének megszilárdításában jelentős szerepet játszott a kormánvzat által 1885-ben bevezetett ún. őrlési forgalom vagy más néven kikészítési eljárás. Ez rendeletileg tette lehetővé a malmoknak olcsó, főleg balkáni búza vámmentes behozatalát, ha kötelezettséget vállaltak megfelelő mennyiségű liszt exportálására. E rendelet ellen a nagy birtokosok élénken tiltakoztak, mert lehetetlenné tette a belső gabonapiac monopolizálását. A tőkés malomipar és a nagybirtokosok közötti ádáz harc 1900-ban dőlt el, amikor a kormány megszüntette az őrlési forgalmat. Ez az intézkedés súlyosan érintette a lisztexportra berendezkedett budapesti nagymalmokat, és megingatta vezető pozíciójukat. Hátrányos helyzetbe hozta a fővárosi malmokat az új, differenciált vasúti fuvardíjtarifa is. A díjszabás jelentős kedvezményt nyújtott a lisztszállításokhoz, és ezzel elősegítette a vidéki tőkés malmok megerősödését. A malomipari termelés és a tőke koncentrációjának hatására viszonylag ko-
